Családos lelkigyakorlat
Már három éve bekapcsolódtunk a katolikus családok hálójába (3 éve indult és már vagy 10 éve ismerjük azt a házaspárt akik indították). Azt hittük jó előre megszerveztük, de mások szemfülesebbek voltak, igy várólistára kerültünk másokkal együtt, ha a domonkosok, akiknek a lelkigyakorlatos helye ez, fel tudnak meg szabadítani helyet nekünk, akkor mehetünk, ha nem, nem. Rábíztuk a Jóistenre....
Pár hete főnöke behivatta a férjem, hogy nem veheti ki akkor a szabadságát, amikor kérte, mert a vele együtt dolgozó munkatársának pont azon a héten tárgyalják a válását . 
Bevallom hősiesen, ahogy közelgett a nagy nap egyre jobban tartottam tőle. Féltem, hogy bírok majd a gyerekekkel ha majd hatan nyolc fele akarnak szaladni, hogy milyen lesz olyan családos programon részt venni, ahol én ugye egyedül vagyok, milyen lesz a 3 és fél órás vezetés egy olyan helyre, ahol meg soha nem jártunk, stb., stb...
Vasárnap indultunk 12.50-kor, dugig tömött kocsival, mert az ágyneműt vinni kellett (csak 4 hálózsákunk van, azokból kettő elég terjedelmes), plusz a reggelit (mondták, hogy nincs a közelben bolt), ruhákat, cipőket, stb... A leírások 3 óra 23 percre írták az utat, így gondoltam biztos ott leszünk az 5-kor kezdődő szentmisére. Elég jól sikerült húznom az autópályán, bár a hegymenetet nem nagyon kedvelte a kocsikám....de amikor lejöttünk az autópályáról a kicsik épp beszéltek, és én elnéztem, melyik kijáraton kell elmennem, igy hozzáadtam az úthoz 15 percet. Meg mindig nem izgultam... Kanyargós úttalan utakon vitt a GPS, egyre lassabban lehetett haladni, és kezdtem izgulni. Mar 4.45 volt és még mindig volt 17 perc az útból.. Fohászkodtam és kértem a gyerekeket is, ajánljuk fel a késésünket, hiszen mi nem így terveztük.
1.CSODA Egy kitáblázatlan kereszteződésben sikerült úgy fékeznem, hogy senki nem sérült, és a kanyarodó kocsi is békében el tudott menni.
2. CSODA 5.10 körül futottunk be, és rögtön mondták, hogy mindjárt kezdődik a mise, kicsit elcsúszott a pap bácsi is az idővel...
Mise után megmutatták a helyünket, ahol egy másik családdal kellett megosztanunk a konyhát, fürdőszobákat és a folyosóról nyíló szobákat. Mindegyik szobában egy db emeletes ágy volt, és a másik család már elfoglalta a folyosó középtályán lévő három szobát, igy egyik oldalon sem voltak egymás mellett a szobáink, ill. csak összesen kettő, a többi szoba körülvette a másik családét. Mikor ezt felmértem, főtt a fejem, hogy osszam be magunkat, főleg a kicsiket, pláne amikor láttam, hogy a másik családban van egy nagymama, egy mama és két tini (egy fiu és egy lány).
3. CSODA A két kicsit leszámítva senki nem panaszkodott, hogy hova került, A nagyok felajánlották, hogy bevállalnak egy-egy kicsit. Bár a végén másképp aludtak a kicsik (hol itt, hol ott), minden jól alakult.
Vacsora után találkoztunk a lakótársainkkal és nagyon nagyon kedvesek voltak. Kiderült a mama január óta özvegy, a 2. férje volt a gyerekek igazi bár nem vérszerinti apja, és hétfőn lesz majd a házassági évfordulója, amit két éve itt ünnepeltek.
4. CSODA A család nagyon megszerette a gyerekeket és mi is őket, eldöntöttük, hogy az egyik fürdőszobát csak mi, a másikat csak ők használják és ez igy tökéletes megoldásnak bizonyult.
A heti program a következő volt. Reggel 9-10 Szentségimádásra lehetőség (egész nap lehetett menni, de ekkor ki volt helyezve az Oltáriszentség). 10-kor Szentmise, 1-kor ebed, 6-kor vacsora, 9-kor Rózsafüzér.
Hétfőn pihenős nap volt, a gyerekekkel ifi vezetők foglalkoztak, a szülők, ismerkedtek egymással. A két kicsi is önfeledten játszott a többi gyerekkel.
5. CSODA. Kedden férjem telefonált, hogy nagyon dolgozik, és ha minden jól megy, akkor szerda éjjel lejön, de pénteken délután el kell jönnie. Megbeszéltük, hogy akkor viszont pénteken este megyünk mind haza, hogy minél többet legyünk együtt. Persze a gyerekek morogtak.., de aztán elfogadták.
6. CSODA Időben előre ugrok, hazafelé már egész jól vették a lapot a gyerekek és nem verték folyton a fejünkhöz, pedig a biliárdos, pingpongos, jengás versenyek pont péntek délután voltak...
Szerdán már nagyon vártam az uramat, de izgultam is, mert a furgonja még mindig nem a legmegbízhatóbb, bár már több ember javított rajta tudtam, hogy éjjel-nappal dolgozott, és ráadásul ez tényleg hosszú út.
Délután... én még ilyet nem láttam, de a leleményesség mindennél találóbb... A pap bácsi és az ifik lefektettek egy domboldalra fekete nejlont és míg mosogatóleves vízzel és kólával locsolták a nejlont, addig a gyerekeknek fel kellett mászniuk rajta, majd bravúrosan lecsúszni. Annyit kacagtam, hogy a könnyem csurgott. A tiniket pedig elvitte egy másik csapat ifi kirándulni....
Épp a kicsikkel indultam a tiniket megnézni
7.CSODA mikor befutott a férjem.
Este beraktam a mosásba a holmikat (gyerekek is rendesen homokosak, kólásak, stb. lettek), és leültünk férjemmel meg egy pár szülővel a közösségi terembe teázni. Fél óra múlva mentem a mosásért, kiteregettem, és... jó nagyot cuppantam. Egyik térdem lehúztam szépen, alaposan (nem végzünk fél munkát :)), a másikat még úgy kicsavarintottam, hogy csak a csillagos eget láttam, pedig fényes nappal volt.
8. CSODA Általában 5 óra körül kezdett lehűlni rohamosan az idő, de pont egy olyan helyre sikerült huppannom, ahova sütött a nap.
Épp azon gondolkodtam, hogy fogok fókaúszásban eljutni odáig ahol már emberek is vannak, vagy vajon mikor keres majd az uram, mikor három tini lány meglátott az útról (ők még csak akkor jöttek a kirándulásról) és rohantak, mert az egyik azt mondta „ez az anyuka miért ül a földön itt hátul?”).
9. CSODA, Egyik rohant jégért, másik a férjemért, harmadik egy krémet kért a szervezőktől. Felsegíttettek és elugráltunk egy padig. Okos kisfiam hozta a pulcsimat, egy anyuka akit nővérnek képeztek próbálta nézni, hogy mennyire rossz a helyzet.
10. CSODA 1/2 6 volt, és 6-kor bezárnak a gyógyszertárak, a legközelebbi fél órára volt, de az uram elérte, tudott nekem voltarent es fáslit hozni. Mindenki olyan szeretettel vett minket körül és annyira figyeltek a gyerekekre is, hogy csak na...
11. CSODA Csütörtökre szépen bedagadt, de valakinek eszébe jutott, hogy az egyik raktáron látott mankót, és addig kereste, míg meg nem találta (ö a mi kis őrangyalunk).
Csütörtökre az volt tervezve, hogy busszal elmegyünk közösen egy olyan helyre ahol régen a katolikus üldözés alatt misét mondtak a titokban. Én azt mondtam, hogy én a busz utat vállalom, és majd megvárom őket. A busz pedig úgy parkolt, hogy alig kellett mennem a mankóval és az egyetlen padra lehuppanhattam, egy várandós anyuka és a nagymama társaságába. Bár az oltár a patak egyik partján volt, mi meg a másikon a pap bácsi áthozta nekünk az Oltáriszentséget.
12. CSODA Este egy új, fiatal domonkos atyával beszélgettünk, aki szeretne a családokért tenni valamit, és úgy tűnik a felettesei felszabadítják, hogy ennek a hálónak segíthessen. Olyan reményt adott ez mindannyiunknak, hiszen az atya aki egész héten velünk volt, szívén viseli ügyünket, de ő csak a nyárra van 'hozzánk rendelve', különben más feladatai vannak.
13. CSODA Pénteken mondtuk a gyerekeknek, hogy korábban kell indulnunk, mert valószínűleg nem tudok, majd gyorsan haladni. Nem volt népszerű ez a döntésünk, mondanom sem kell...minden baj és fennakadás nélkül haza jutottunk, és csak kicsivel volt hosszabb az út.
14. CSODA Alapvetően utálom az automata kocsikat, de most megint hálát adtam, hogy nekünk ilyet adott a Jóisten, mert a sérült lábamat nem kellett használnom,
Napi csodák
A mai csodánk a kocsinkhoz kötődik. Már napok óta kicsit nehezen indult el reggel, de nem nagyon törődtünk vele, azt hittük, hogy csak üres a tank. Ma a nagy esőben el akartam repíteni a nagyfiút a suliba, de amikor indítani próbáltam nem történt semmi, még egy kis kerregés sem volt. Gyermekünk gyorsan elszaladt az iskolába, én meg addig hívtam a szerelőt. Az első csoda az volt, hogy rögtön odajött és nem mondta, hogy csak másnap vagy mi tudom én. Azt hittük esetleg az aksi, de mint kiderítette annak semmi baja nincsen, hanem az önindító krepálhaltott be. Mára elég sok programunk volt előirányozva, amihez természetesen a kocsira is szükség lett volna. Feleségem megbeszélte egy-két emberrel, hogy elviszi őket itt a környékünkön egy Dévény-módszerrel gyógytornáztató hölgyhöz. Ehhez be kellett volna mennie a városba és onnan haza. Ezen kívül a felnőtt keresztgyerekeinknél nemrégen születtek ikerek, s a nagyobb lányukat, aki egy csoportba jár kis lányunkkal oviba, mi szoktuk hozni vinni, de ezt sem lehet nagyon kocsi nélkül megoldani, főleg szakadó esőben. A keresztgyerekeink most vettek magunknak egy Zafirát, amely éppen a szerelőnél csücsült, mert egy-két apróságot meg kellett rajta csinálni. Az a másik csoda, hogy ez a kocsi hadrafogható volt, nem volt annyira szétszedett állapotba, s a szerelőnk, aki ugyanaz mint az övéké, el tudta vinni feleségem a műhelybe, ott átvette ezt a kocsit, s le tudta szállítani a gyerekeket az oviba, a többi programot meg le tudtuk mondani. Közben meg a miénket elvontatták, s estére már elvileg kész is lesz.
