Bár idén elmaradt a körmenet

Kertünk hirdeti a győzelmet                       .

Krisztus feltámadt, itt van velünk.

Örömét hirdessük! Gyerünk!

A Covid járvány minket sem kímélt. Viszont lehetőséget addott arra, hogy újból szívünkbe véssük gyermekeink, unokáink, és családtagjaik szívmelengető együttérzését.

Velünk lakó lányunk végtelen türelemmel gondoskodik rólunk, míg férje bármely kórházi ellátásnál gondosabb figyelemmel kíséri tüneteinket. Egy másik lányunk igyekszik nekünk bevásárolni, míg nővére jó sok behűtött ételt hozott, ami majd jó lesz ha végre tudunk majd enni.

Gyermekeink napi sok telefonja  és üzenete biztosít arról, hogy rajtuk kívül is mily sokan imádkoznak gyógyulásunkért.

A mai nap kiemelkedett a többi közül, mikor egyszercsak megjelent ablakunk előtt két fiatal családunk mind a 12 tagja. Még a könnyünk is kicsordult látva azt a nagy szeretetet, mely idehozta őket a város legmesszebb sarkaiból.

A csúcspont ezután következett, mikor nyolc gyerekes fiunk elhozta az Oltáriszentséget.

Ez a mi boldogító csodánk.

Nekem ez a napi csodám! Mikor annyi borzalom történik körülöttünk, olyan jó, megerősitő a sok fiatal tanuságtétele.

                         

                 

 Örüljetek velem friss csodáimnak.

 Lehet, hogy a kimerültségem miatt mindenféle gyászos gondolataim támadtak, hogy jaj, milyen betegségem lehet. Erre elolvastam a napi evangéliumot, remélve a vigaszt. És pont a verebekről volt szó, hogy Isten még a hajszálunkat is számon tartja - ismeritek biztos.

Isteni válasznak vettem. :-)

 Másik csodám húgom férje, a mi drága őrangyalunk. Mikor már eléggé sűrűsödtek a rosszulléteim és nem tudtam, kihez forduljak, Mamáék szóltak neki és Ő rögtön rátapintott a lényegre. Hihetetlen gyorsasággal segített. KÖSZÖNÖM!!!

Csodaként éltem meg azt is, mikor ma a misén gondolataim Nagymamához, Nagypapához szálltak: vajon gondolnak-e ránk – felnőttekre, gyerekekre - a mennyből vagy ott egészen mással foglalkoznak... :-)

 Aztán egyszer csak felhangzott a "Ne félj" c. dal. Már rég játszották, idejét se tudom, de ezt is válasznak vettem, hisz kishúgom mesélte, hogy Nagypapa a súlyos betegségében az imánál ezt a dalt felismerte, szerette.

  Egész meghatódtam. Köszönöm a jelet az Úrnak!