Sziasztok!

Règen írtam,pedig törtèntek apró csodàk, csak idő nem akadt megírni őket. Tegnap azonban olyan csoda törtènt, amit mindenkèppen meg szeretnèk osztani veletek.

 Nagyon nagy hősèg volt nàlunk egèsz nap. A kertben nem is lehetett meglenni, szinte ègetett a nap ès a homok. Felüdülèskènt èltük meg a kora esti szellőt. Jólesett ès boldogan nyitottuk kj az ablakokat, utat engedve a friss hűsítő levegőnek. 

Este 9 óra magassàgàban, mi màr az àgyban feküdtünk,mikor fiam jött, hogy nèzzünk ki az ablakon, mert olyan mintha valaki kapcsolgatnà a làmpàt. Megàllás nèlkül villàmlott. Ilyet mèg èletemben nem láttam. Szèp, de egyben ijesztő is volt.

 Egyszercsak elment az àram, visszajött, elment. Férjem lekapcsoltatott mindent, vègül áramtalanítottunk lekapcsolva a főkapcsolót is.

. Gyorsan szaladtunk kutya, nyuszi, autót biztonsàgba helyezni, hiszen a radar azt mutatta óriàsi vihar közelít, jègesővel. Ez csak az előszele volt. 

A síràs kerülgetett minket. Tavasszal odaveszett az összes gyümölcsfànk. Azóta megàllàs nèlkül dolgoztunk a kertben a vetemènyesben, hogy bő termèsünk legyen, Ha azt a jèg elviszi... Bele sem akartam gondolni. Közben rettegtem, hogy míg kint vagyunk belènk ne csapjon a villàm...

A gyerekek bentről a házból figyeltek minket ès izgultak, hogy időben beèrjünk...

Rengeteg gyertyànk van,de termèszetesen mind gondosan eltève egy dobozba a lèpcső alà. 

Jómúltkorjàban a legkissebb lányom ragaszkodott hozzà, hogy vegyünk mèg egy szentelt gyertyàt, ami mindig kèznèl legyen. Nos...itt volt az ideje hasznàlni. Meggyújtottuk ès imádkozni kezdtünk. Annyira fèltem ès remegett a hangom, hogy csak annyi jött ki a torkomon: "Istenem, óvj meg minket a vihartól! Lègy velünk Urunk!" 

Vàrtunk ès remènykedtünk... 

Majd jött a vihar, esett az eső, de csak kicsit, nem volt vèszes. Vègül, hajnali 2-kor sikerült elaludnom, azzal a gondolattal Isten vigyàz rànk.

Reggel; mikor kinyitottam a szemem, azonnal kipattantam az àgyból, hogy megnèzzem milyen kàrokat okozott a vihar. 

SEMMIT!

Aztàn az interneten elborzadva làttam, hogy a vihar környèkünkön  mindenhol rombolt, fàkat tèpett, jeget zúdított.

Minket elkerült❤️

Mi ez, ha nem csoda. Köszönöm Istenem! 

 

 

Az iskolánkba nagyon sok jómódú gyerek jár, többek közt egy olyan hatodikos fiúcska is, akinek a szülei ügyvédek. Ez a gyerek folyamatosan azzal kérkedik, hogy milyen jó cuccai vannak, hogy épp 30 millióért vettek autót, hogy 600eFt-os Nike cipőt hord, stb.,stb. Nem légbe beszél, tényleg el vannak eresztve. A szülők nem gyakorló hívők, de legalább beadták a fiacskájukat hittanra.

A református hitoktató engem szokott megkérni, hogy helyettesítsem, ha nem tud jönni. Ma is ez történt, így jó sokan voltunk a hittanórámon.  Egy református kisfiú, aki provokálni akart  azzal jött, hogy tegye fel a kezét aki hisz Istenben.  Erre a többiek feltették a kezüket ő meg azt mondta:  „de hát ez hülyeség, kitaláció, átverés” stb.

Épp válaszolni akartam, mikor a gazdag kisfiú kérte, hogy hadd győzze meg ő az osztálytársát, mert ő már tudja, hogy "ez nem kamu". Azt mondta, ha ez biznisz lenne, akkor a pápa nem Fiattal, hanem Ferrarival jött volna. "Semmi jó nincs abban, hogy te vagy a főnök és nem használod ki."

Na ezt tetszett! Ferenc pápa meggyőzte őt 3 nap alatt.

 

 Nagy fiamnak már elkezdődött a téli szünet. Tegnap hirdették a misén, hogy ma délelőtt lesz Betlehem és fenyő állítás a Majorban és ö szívesen elment, hogy segítsen. Ez nekem nagyon nagy csoda, mert hisz  kamasz, végre pihenhetne...

A múltkor piarista osztálymise volt 9-kor, de ő szeretett volna a városmajori templomban is ministrálni, ezért az ottani mise után édesapjával átjöttek és itt is ministrált...

Egyszer valaki azt mondta a ministrálásról, hogy nem ülhetsz úgy a tűz közelében, hogy ne melegednél meg tőle.

Jó látni, hogy melegben vannak.

 

 

 

Sziasztok!

(Ez most nem csoda, csak egy cuki történet.)

Hónapokkal ezelőtt eltűnt az egészségpénztári kártyám. Az egész tagság amúgyis egy macera (első munkahelyem nyitotta) és dühítő, hogy csak bonyolultan férünk hozzá az összeghez. Ráadásul a kártya eltűnése miatt azóta új számlát kellett nyitni és azzal eltrappolni egy bankba, ott kivárni a sorokat, majd napokat várni, hogy visszautalják az összeget.
Na mármost....az sejthető volt, hogy a mi kis pakolászó fiunk keze lehet a dologban, de persze neki fogalma se volt milyen kártyát keresünk rajta (hisz ő amúgyis az egész táskámat szokta pakolgatni, miért érdekelné egy kártya a többi közül). Azért én felforgattam mindent, nulla eredménnyel. Már egészen elhittem, hogy tuti én pakoltam el valami biztos helyre. Időről időre emlegettük a kártyát, de már feladtam, hogy előkerül.
Erre ma férjem ki akart venni valamit az ágyunk alól, így felemelte a matracot. És mi hullott ki? Az egészségpénztári kártya! Sőt volt ott egy hűségkártya is! Rögtön összeraktam a sztorit. Hát persze! Hiszen a legjobb “bankkártya leolvasó” hely imitáció az ágy és a matrac közti rés.
Lényeg, hogy meglett és jót nevettünk, hogy milyen ötletei vannak kis fiunknak. (Itt jegyezném meg, hogy az egyik legcukibb érzés fius anyaként, mikor lefekszel, elhelyezkedsz az ágyban és a párnád mellett csavarhúzót, mérleget és hasonló érdekes „ajándékokat” találsz, amivel a Kisfiad szeretett volna meglepni. Ismerős az élmény???