Sziasztok!

(Ez most nem csoda, csak egy cuki történet.)

Hónapokkal ezelőtt eltűnt az egészségpénztári kártyám. Az egész tagság amúgyis egy macera (első munkahelyem nyitotta) és dühítő, hogy csak bonyolultan férünk hozzá az összeghez. Ráadásul a kártya eltűnése miatt azóta új számlát kellett nyitni és azzal eltrappolni egy bankba, ott kivárni a sorokat, majd napokat várni, hogy visszautalják az összeget.
Na mármost....az sejthető volt, hogy a mi kis pakolászó fiunk keze lehet a dologban, de persze neki fogalma se volt milyen kártyát keresünk rajta (hisz ő amúgyis az egész táskámat szokta pakolgatni, miért érdekelné egy kártya a többi közül). Azért én felforgattam mindent, nulla eredménnyel. Már egészen elhittem, hogy tuti én pakoltam el valami biztos helyre. Időről időre emlegettük a kártyát, de már feladtam, hogy előkerül.
Erre ma férjem ki akart venni valamit az ágyunk alól, így felemelte a matracot. És mi hullott ki? Az egészségpénztári kártya! Sőt volt ott egy hűségkártya is! Rögtön összeraktam a sztorit. Hát persze! Hiszen a legjobb “bankkártya leolvasó” hely imitáció az ágy és a matrac közti rés.
Lényeg, hogy meglett és jót nevettünk, hogy milyen ötletei vannak kis fiunknak. (Itt jegyezném meg, hogy az egyik legcukibb érzés fius anyaként, mikor lefekszel, elhelyezkedsz az ágyban és a párnád mellett csavarhúzót, mérleget és hasonló érdekes „ajándékokat” találsz, amivel a Kisfiad szeretett volna meglepni. Ismerős az élmény???

A legfrissebb csodám: a pedagógusnak kötelező pontgyűjtés keretében befizettem egy 30 órás képzésre.

Még soha nem vettem részt online tanfolyamon, így minden új volt. 

Az egységek végén feladatokat kell megoldani és visszaküldeni.

Halogattam, mert valahogy nem találtam rajta fogást . :-)

Aztán tegnap este fohászkodtam…fohászkodtam…

Szinte észre se vettem hogy egyszer csak írtam sőt megírtam, ellküldtem.

Erre csodák-csodája, ma reggel meg is kaptam az értékelést: maximális pontszámot!

Köszönöm az ihletet Uram.

Nagyon boldog vagyok, most már lelkesebben folytatom.

 

   Többen tudjátok, komoly lelkiismereti kérdés számomra, hogy mi lesz az embereimmel, ha én utcára teszem Őket. Ezért tavaly március óta nem küldtem el senkit. Azért dolgozom, hogy nekik fizetést tudjak adni, ami sajnos nagyon nem könnyű, és mostanra már abszolút a végét jártam az erőmnek, kedvemnek. Belesüllyedtem ebbe a hosszan tartó covidos kilátástalanságba.

   Különös dolog történt a napokban...a sok tragédia, ami mostanában mindennapos hírré vált, mind-mind nagyon megérintett . Ezek kapcsán az egyik jótékonysági utalás után (miközben beütöttem az összeget, kicsit vacilláltam belefér-e, hogy ennyit adjunk, de aztán megszállt a Szentlélek és azt gondoltam a pénz sokkal jobb helyen lesz ott, én meg majd a többit valahogy megoldom).

   Erre másnap reggel kaptam egy értesítőt a Kormányhivataltól, hogy elfogadták a bértámogatási kérelmünket novemberig visszamenőleg és már következő nap ki is utalták az összeget. (Eddig semmi hírünk nem volt, hogy kapunk-e? Mikor és mennyit???)

   2011 óta van a cég, rengeteg áfát fizettünk be az évek alatt, de a könyvelőink sokszor azt mondták, ne igényeljük vissza, mert sok a macera ezzel és kekeckednek a bürokraták. Aznap, miután a kormányhivatal infóját megkaptam, jött egy levél a könyvelőnktől, hogy visszaigényelt nekünk ÁFA-t, számítsunk a pénzre.

Mik ezek, ha nem égi jelek? Egyet utaltam és kettőt kaptam.

Persze azonnal el is szégyelltem magamat, hogy meginogtam az utalásnál...

Egy őszi reggelen viccesnek talàltam nagymama-feleségemet , ahogy a konyhàban sapkában tüsténkedett. ( Mint mindig, akkor is egyszerre több munkát csinált: a kerti munkából rohant a konyhába, hogy megnézze, fől-e az ebéd).
Hamar csináltam egy képet s a családi listára tettem " hideg van" felirattal. (ekorra már legalább 20 fok lett, de reggel valóban hideg volt.)
Délután csengettek. Egyik lányunk jelentkezett a kaputól mondván: nem tud bejönni, mert màris kèsésben van... Itt van legkisebb fia  is....hozott egy hősugàrzót. 
 Elromlott? Javítani kell? Mindjárt nyitom a kaput....
Nem kell. Inkàbb leteszem itt a kapunál, mert nagyon sietünk...
Gyere  csak be, örülünk, hogy jöttetek.
Olvastam hogy a Mama fàzik, ezért hamar hoztam egy hősugárzót.
Ekkor értettük meg, hogy a mi csoda drága lányunk két halaszthatatlan gyerekszállítás között átautózott a fél városon, hogy elhozza hősugárzóját hogy mi ne fázzunk...
 Ő volt a mi napi csodánk.