Nagyon sok a nehezen kezelhető gyerek az iskolában és sajnos sok kolléga is úgy tűnik feladja. Ennek ellenére van akikkel együtt küzdünk a kihívással és öröm amikor az utcán is rám köszönnek a gyerekek, vagy amikor elmondják örömüket, bánatukat. Lelkileg is megterhelő sokszor amit hallok, de valahogy mindig ad az Úristen erőt es kegyelmet, hogy tudjak segíteni.
Múlt héten már zúgott a fejem a sok problémától, mikor megkérdeztek, hogy mennék-e kísérőnek egy börtön múzeum látogatásra. 
Kicsit szorongva indultam, hogy ez most még nehezebb lesz, de szuperül viselkedtek a gyerekek és a kollégákkal is jót beszélgettünk. Sőt az egyik kolléga elmondta, hogy elment a férjével az általam javasolt doktorhoz, mert sok problémával küzdöttek, és igy lett meg a kisfiuk.
Horror volt, ahogy a születésnél bántak a kollégámmal, de o olyan boldogan mesélte, hogy annak ellenére, hogy operációkra volt utána szüksége, és a csípője is eltört a szülés közben, ráadásul majdnem meghalt az epidurális érzéstelenítés kapcsán, most van egy cuki kisfiuk.
Én nem is emlékeztem, hogy beszéltünk volna orvosról, mert ez ugyebár m pár éve volt, de most vele örültem.
Egy másik csodánk: mondtuk, a középső fiamnak, hogy szerintünk el van kopva a kereke, de mivel akkor épp nem volt pénze (január óta kevesebb munkát kap új rendelkezések miatt), halogatta. Én nagyon aggódtam, mert azt gondoltam, ha elszáll a kerék, akkor nem csak ő, de más is sérülhet. 
A Gondviselő megoldotta aggodalmam, mert itt a kis utcánkban durrant ki a kereke, igy muszáj volt vissza fordulnia, és lecserélni a kereket. Senki nem sérült, csak időben csúszott, igy viszont együtt tudott velünk ünnepelni legkisebb fiunk bérmálkozásán sőt még az egyetemen sem lett gond, hogy nem ment be.
Ne aggodalmaskodjál! Nézz Istenedre fel!
Napi csodák
mellette II.János Pál pápa szobra,hátrébb Pió atya szobra,
