2. fejezet - I. Világháború és tanácsköztársaság

 

1914 július végén – az általános mozgósítással - Ferit behívta a 72-ik sz. hadkiegészítő parancsnokság s a 13-ik honvéd gyalogezredhez Pozsonyba. Egy percig sem této­váztam. Megmondtam neki, hogy vele megyek. Így esett, hogy – miután első gyermekünk csecsemőként meghalt – Ida leányunk Pozsonyban született 1915-ben.

A háború, a 3 év katonáság igen megviselte huszár főhad­nagy férjem.  Ö beteg volt, én pedig második gyerme­künket vártam, így olyan lakhelyet kerestünk, ahol mind­kettőnket megfelelően ellátják. Még a háború előtt olvastam egy szanatóriumról: „Buda legszebb részén, pormentes, ózondús levegõjű helyen, a csendes és elökelő Városmajor-utcza végén, a Svábhegy oldalán, erdõtõl környezetten, egy gyönyörű szanatórium nyílott meg a nyár elején, a János Szanatórium, amelyet nagyítás nélkül méltán lehet az asepsis diadalának nevezni. A modern, a legtökéletesebb, a ténykedéseiben biztos orvosi tudománynak nem palotája, hanem temploma ez a szanatórium, mely díszére válik a magyar gyógyászat fejlődésének.”(Ma Szív és Érsebészeti Klinika)  Itt operálta meg sikeresen Verebélyi professzor Feri epéjét és itt született meg 1917 július végén Mária. Mikor mind a négyen kissé megerősödtünk visszatértünk Törtelre. Szomorú látvány fogadott. A ház kifosztva és ráadásul sok helyen meg is rongálva

Sógorom, ki a háború miatt tért haza gyógy­kúrájáról – itthon valóra váltotta diákkori álmát, 1915-ben Táltos néven vállalatot ala­pí­tott, hogy kiadója legyen a sarjadó új magyar iroda­lomnak.  Szíj Rezső (refor­mátus lelkész, az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa.) így ír Lacika könyvkiadójáról a Magyar Könyvszemle 85. évf. 1. szám 1969. Jan.-Márc. számában:

„Ebben az időszakban nem található még egy olyan kiadó (leszámítva a munkatársai műveinek kiadására alakult Nyugat könyvkiadót), amely kizárólag a kortárs magyar irodalom megjelentetését tűzte volna célul maga elé.

Az első világháború alatt — az irodalom németellenessége a körülményekhez képest igen élesen jelentkezett, s a német befolyástól való függetlenedés törekvése a könyvművészet területén is kezdte éreztetni hatását. Farkas László a német könyvmű­vészettel szemben magyarabb irányzatot óhajtott meg­valósítani kiadványain. Ebbeli helyes törekvésében nem esett áldozatául a magyarkodásnak és szerencsésen elkerülte ennek az irányzatnak a buktatóit. Jó érzékkel kapcsolódott a szecesszió népies irá­nyához, az első kiadványokat Toroczkai-Wigand Edével díszíttette.

Annak érdekében, hogy a külső megjelenés is örömöt szerezzen az olvasónak, a Táltos majdnem minden szépirodalmi kiadványából amatőr változatot készíttetett, jobb papíroson, számozva, a szerző és az illusztrátor aláírásával. Ezzel is azt akarta elérni hogy a magyar könyv meg­szerezze magának az elismerést az idegennel, elsősorban a német és a német ízlés jegyében készült könyvekkel szemben.

A Táltos az amatőr kiadást nem vitte túlzásba olyan értelemben, mint igen sokan, főleg az 1920-as években, amikor a közönséges példány 50 koronába került, az amatőr pedig 200-ba, sőt 2000—3000-be. Csak annyival készült jobb kiállításban a számozott, amatőr példány, hogy az a vékonyabb pénztárcával rendelkező vásárló számára is elérhető legyen.

A Táltos irodalmi kiadványai közül keveset illusztráltatott. De e tekintetben Babits Mihály: Laodameia című kötete ennek a kornak szebb és sikerültebb könyvei közé tartozik. A kiadó Jaschik Álmost nyerte meg a könyv tipografizálására és illusztrálására. — Jaschik Álmos Petőfi, Ady, Babits s annyi más írónak, költőnek illusztrátora s annyi szép könyvkötés, könyvdísz tervezője, egészen egyéni formanyelven oldotta meg feladatát. Nála jobban kevesen értették a könyvkészítés minden csínját-bínját. Modern törekvések szószólója ő, aki észreveszi, hogy a minden dísz nélkül készült könyv a művészet előretolt állásainak feladását jelenti. Ő maga miközben egy régi miniátor műhely gondjával színezi a rajzokat, kötéseket tervez, előzékdíszeket, ornamenseket.

Kós Károly illusztrálta Kárpáti Aurél—Vajda László: Kőmives Kelemen c. drámáját egész oldalas rajzokkal, 500 példány külön, merített papíroson, kötve és a szerzők aláírásával. Füssi Molnár Katalin Farkas Jenő két könyvét illusztrálta. — Juhász Gyula Késő szüret-ének fedéllapját Kozma Lajos készítette, aki ezidőben Kneréknek rajzolt és tervezett könyvgrafikát. — A Táltosnak a festő és iparművész tanár, Muhits Sándor is dolgozott. Nógrády László Háború a Balatonon című regényét illusztrálta rajzokkal és színes litográfiákkal. — Haranghy Jenő, e nagytehetségű, de magát művészete kárára elaprózott művész Móricz Zsigmond: Vidéki hírek c. kötetéhez készített néhány rajzot és még néhány kiadványhoz fedélrajzot. Tulajdonképpen ennyi s alig valamivel több az, amit a Táltos az illusztrált könyv érdekében tett.”

 tomkaházi Tomka Emilné:

 

A Kőműves Kelemen drámát igen kifejezően illusztráló Kós Károly festő-grafikus és írói munkásságán túl talán leginkább építészként vált híressé, nemzetünk legnagyobbjai között emlegetetté.

A kispesti állami munkástelep felépítése során Emil közelről szemlélhette ennek a kiváló mérnök és művész embernek a munkáját, mikor a telep főterét építették. Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret, mint kiemelkedően fontos területet, külön pályázat alapján akarták megépíteni, melyet Kós Károly, mint meghívott építész nyert meg.

Emil még 1914-ben levelet kapott: „Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége folyó év június 4-ém Bécsben kelt legfelső elhatározásával műszaki tanácsos úrnak a miniszteri osztálytanácsos czimet és jelleget legkegyelmesebben díjmentesen adományozni méltóztatott.”

Az elismerés egyrészről ugyan sarkalta is, de másrészt meg is követelt még több munkát. A kispesti munkástelep szépen fejlődött. Számos épületét – a kőröstetétleni  mintafalú tervezője – Zrumeczky Dezső tervezte. A Kós Károly-féle keleti kapu melett a Zrumeczky-féle nyugati kapu a Wekerletelep talán egyik legismertebb, leg­jelleg­zetesebb épülete, amely legjobban tükrözi a népi építészeti hagyományokat.

 A telepgondnokság saját kertészetet tartott fenn, s a közterületen ötvenezer fát ültettek el. A Fő tér mindig pompázott a sokszínű és illatozó virágoktól. A kertészet közreműködésével oldották meg a lakások kertjeinek növény­telepítését. A homokos talaj alkalmas volt csonthéjas gyümölcsök termesztésére is. A bérlők lakásonként négy gyümölcsfát ültettek el kertjükben, így tizenhatezer gyümölcsfa került a kiskertekbe. A lakók ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy a lakosság az éves lakbér négyszeresének megfelelő bevételhez jutott.

***

A háborúzó hadseregnek papokra is szüksége volt. Gusztit behívták tábori lelkésznek, de püspöke közbenjárt érte és Resicza-bányára küldte segédlelkésznek, igen nehéz munkakörbe. A csaknem mindennapos temetés kb. egy óra távoli temetőben, a heti 24 óra hitoktatás, és a sok egyéb lelkipásztori munka mellett a tömeges gyóntatás kimerítette.

A következő tanévben könnyebb beosztásban Nagykikindára osztották be. Egy év múlva már Temesvárt káplán, ismét sok hittan órával.

Álma arra késztette, hogy eredményesebbé kell alakítania a hitoktatást! Új módszert eszelt ki, melynek segítségével a gyermekek olyan mélyrehatóan éljék át hitünk igazságait, hogy amint egyéb gyermekkori emlékeiket, úgy ezeket se felejthessék el. Ebbő1 a törekvéséből született meg a THEOFIL.E kis gyermekhős mellett történeteiben életre keltek iskolatársai, akik Guszti tanítványaiéhoz hasonlóan élnek, iskolába járnak.

Hitoktatását úgy szervezte, hogy óráról-órára a gyermekélet egy-egy eseményéről számolt be, és ez történetesen éppen az aznap tanult hittani anyagra vonatkozott. Később, 1933-ban, két kiadás is megjelentek meséi: „Theophil. Kidolgozott hitelemzések” címen, három kötetben.

Időközben Emil és Miki a ciszterciták pár éve megnyílt új Szent Imre téri gimnáziumában folytatták tanulmányaikat

Akkoriban még – saját épület híján – a Váli utcai iskolában folyt a tanítás A rend által, a Feneketlen-tó mellé álmodott iskolát, templomot és rendházat az iskolával kezdték. A fejlődést megakasztotta az első világháború, a Werner Adolf zirci apát kezdeményezte építkezéssel csak 1929-re készülhetett el a Szent Imre Gimnázium mai épülete.

Miki osztályfőnöke (a később nagynevű igazgató és apát) Hadarits-Endrédi Vendel atya volt. A cisztercita szerzetes tanárok kiváló tantárgyi, erkölcsi és hittani nevelése egész életre ható értéket adott fiaimnak.

inárcsi Farkas Ferencné

 

Olvassuk tovább Szíj Rezsőnek Lacikáról és a  Táltos könyvkiadóról írott monográfiáját.

„Az Ady-nemzedék majdnem valamennyi rangosabb írójának jelent meg a Táltosnál műve, s abból amatőr-bibliofil változat. így BABITS Mihálynak (A nyugtalanság völgye, 1920, Laodameia. 192? című verskötete, ez utóbbiból 500, előbbiből 100 számozott és aláírt példány készült. — CHOLNOKY Lászlónak (Bertalan éjszakája. 1918), — HEVESI Sándornak (Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések. 1919), — HEVESY Ivántól Wagner operáinak ismertetése (1921-ben), — JUHÁSZ Gyulának (Késő szüret. 1918), — KÁRPÁTI Aurélnak (A búsképű lovag. 1919, Három régi esztendő. 1918, a VAJDA Lászlóval közösen írt Kőmives Kelemen. 1916, — KORTSÁK Jenőnek (A tűzrózsák és egyéb novellák. 1917, A Kobál-ház lakói. 1918), — KRÚDY Gyulának (Szindbád ifjúsága és szomorúsága. 1917), — MÓRICZ Zsigmondnak (Vidéki hírek és más elbeszélések. 1917, 200 példány külön számozva, egész vászonkötésben, szerző és a művész aláírásával.) — NAGY Lajosnak (Fiatal emberek. 1919), — SZABÓ Dezsőnek (Az elsodort falu, 1919. Csodálatos élet. 1921, ölj! és egyéb elbeszélések. 1922, Mesék a kacagó emberről. 192?, Nincs menekvés. 2. kiadás, 1921), — TÓTH Árpádnak (Az öröm illan. 1922), — TERSÁNSZKY J. Jenőnek (A kék gondviselés . . . 1918), — TÖMÖRKÉNY Istvánnak (Népek az ország használatában. 1917), — TÖRÖK Gyulának (A porban, 1917, A zöldköves gyűrű. 1918, Fehér virág. 1919. Az utóbbiból nem készültek számozott példányok, de gondos kivitelével így is a szebb könyvek közé tartozik.)

A Táltos adta ki az első magyar szocialista regényt, BACSÓ Bélának (akit a fehérterror pribékjei Somogyi Bélával együtt meggyilkoltak) A Stefcsik ház című könyvét, ebből is készült számozott és aláírt változat.”

***

Ha már a fehérterror említésre került, tekintsük át röviden az azt kiváltó okokat is.

Ferenc József császár meghalt.1916 végén  Az új uralkodó IV. Károly pedig már a békekötés irányába tapogatózott. Az Antant békefeltételei azonban számára elfogadhatatlanok voltak. Amikor 1917 tavaszán az USA belépett a világháborúba csupán egyetlen remény maradt: ha a folyamatosan forrongó Oroszország kilép a háborúból.

A februári forradalom hatására  I. Miklós cár lemondott. A bolsevikok 1917 november 7-én (a Julianus naptár szerint október 25-én) átvették a hatalmat s 1918 márciusban – a Breszt-Litovszkban kötött békével Oroszország kilépett a világháborúból.

A Monarchiában az ellátási problémák egyre súlyosabb méreteket öltöttek és a lakosság kitartása fogyott. Csapataink egy utolsó nagy rohamra készültek a Piave folyónál de az élelemmel rosszul ellátott és legyengült katonák néhány nap alatt nagy vereséget szenvedtek.

A Monarchia 1918 október 27-én  fegyverszünetet kért s ezzel egyidejűleg megindult széthullása. Előbb a Cseh­szlovák Köztársaság, majd önálló Horvátország, és önálló Ausztria jött létre,  s megszületett a különálló Magyarország.

Itt a szakszervezetekre támaszkodó szociáldemokrata párt, már a századforduló óta  uszított és programja szerint: „a proletariátus felszabadítását csak tervszerű és céltudatos osztályharccal és csak a politikai hatalom meghódításával teljesítheti". 1918. október 28-án kitört az őszirózsás forradalom, majd Nemzeti Tanács alakult s az 1848-as forradalom hős miniszterelnökének unokaöccse, gróf Károlyi Mihály vezetésével alakult kormány e tanácsnak tette le a hivatali esküt. Ugyanazon a napon meggyilkolták gróf Tisza Istvánt. A Pesti Hírlap ünnepelte a Nemzeti Tanácsot. Hatva­ny báró Pesti Naplója pedig mámorosan tobzódott a "forradalom" győzelme felett. Az új kormánynak az általa aláírt rendkívül megalázó belgrádi fegyverszüneti egyez­ményt sem sikerült betartatnia, így az ország jelentős része csehszlovák, román, szerb és francia ellenőrzés alá került. Ez a Károlyi-kormány bukásához vezetett, és 1919. március 21-én az ország még magyar kézen maradt részében a kommu­nisták ragadták magukhoz puccsal a hatalmat. Tudták, hogy a hadsereg megmaradt egységei, még veszélyt jelenthetnek rájuk. Május 2-án a kormányzótanács ülésén a „moszkvai elvtárs” Kun Béla rettentő gettó nyelven vette át a szót: …

"... nem a románok, hanem saját csapataink veszélyeztetnék Budapestet. A csapategységeket, melyek a Tisza északi részé­ről jönnek vissza Budapest felé, le kellett fegyvereznünk, hogy legalább a fegyvereket megmentsük a proletáriátus számára.”

A Tanácskormány a rendőrséget és a csendőrséget a Vörös Őrséggel váltotta fel. Cserny József vezetésével egy 200 fős különítmény állt fel, akik „Lenin-fiúk”nak nevezték magu­kat. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmoz­dulásokat sejtettek. 1919. június 22-én Cserny egy fél század vöröskatona élén rátámadt a krisztinavárosi templom körül úrnapi körmenetet járó hívekre, és lövéseket adott le rájuk; dr. Dénes Artúr ügyvéd a támadásban életét vesztette. Ez volt az „utolsó csepp” a Ludovika fiatal tisztjeinek, kiknek hősiességét Tormay Cecile örökítette meg „Ludovika” c. novellájában:

„…A Tanácskormány egy hónappal azelőtt kergette szét a Ludo­vi­ka Akadémia növendékeit. Aztán mást gondolt, és vissza­parancsolta őket, hogy megtanulják Marx elméletét, Lenin fegyelmét és Trockij kommandóját.

Nyolc nap sem telt bele. A tiszti étkezőben hangtalan jelentéseket mondanak a mozdulatok.

A tiszai vörös frontról megbízható tüzér ezredek jönnek. Már jönnek a főváros felé a rendőrség és a gyárak jóérzésű munká­sai. És a környékbeli kisiparosokra is számítani lehet. Tisztviselők, diákok, sokan, mind. A Ludovika kapuja előtt lesz a gyülekezés. Fegyvert majd idebentről adnak ki nekik. Titokban az angolok is támogatják a felkelést.

- Tüzérségi tűz lesz a jeladás. Ma  háromkor.

A hálóteremben már sorakozás van. Egyetlen hang beszél.

- Fiatal bajtársaim! Végre elérkezett az óra. Ma délután. Hazánknak és minden becsületes magyarnak a sorsa a mi kezünkben van.

- Aki nem érez magában elég erőt és akaratot nyugodtan, minden bántódás nélkül kiléphet. - A hang elhallgat és vár.

Senki sem moccan. Egy sem lép ki a sorból.

De a jeladás.. Három óra öt perc.. Hát.. Fél négy.. De hát.. Ők meg csak állnak. És ez az álldogálás.. Négy óra.. A zömök harmadéves lopva elkeni a verejtéket a homlokán. Valamelyik kicsit oldalvást hajlik. Most már kilát az ablakon. A kisiparo­sok nem gyülekeznek. A tisztviselők sem. Hol maradnak? Fél öt.. Öt óra..

Buda felől tompán bepuffan valami az ablakon.

- Indulj!

Ki mondta? Nem szó, nem hang, valami villanyütés mondhatta ezt. És akkor elindult a vérvesztettek utolsó vére, utolsó fiatal­sága, az ősrégi katonanépnek legmeghatóbb hadserege – egy csapat gyerek. Elindultak, és szó nélkül, összeszorított ököllel vitték, talán meghalni vitték szegény kis fiatal életüket.

A vörös kapuőrséget már lefegyverezték a rohanó rajok, a fő­épületet megszállták, túl a falon már a József telefonközpont is a kezükben van.

Egy pillanatra új lesz az élet. Ők elvégezték a rájuk bízott feladatot. És a kerten átragyog a lehajló nyári nap.

Már haza is küldik a kapu felé szállingózó kisiparosokat. Úgyis kevesen vannak. És valamiféle túláradó nagylelkűségből, mert minden ilyen kitűnően sikerült, az Akadémia összefogdosott poli­tikai megbízottait is szélnek eresztik, kieresztik a városba…

Tompa dörrenések rezzentik meg a fülledt levegőt. A Ludovika ablakai visszatüzelnek. Menekülnek a maradék vörösök. Legelöl menekül a politikai megbízott. Csak most látni az elvtársat, most, mikor szalad. A járdán sebesültek másznak..

Egy lövés csattan odakinn.

Valaki őrült sietséggel rohan végig a folyosón.

- Támadnak a vörösök!

Növekszik a lárma

- Sokan! Az Orczy út felől. Két és fél század!

- De hát hol maradnak a Tisza fronti tűzérezredek?

Golyó csapódott a szomszédos fába. Már nem mondta tovább..

- Jönnek! Az Üllői útról is vagy másfél század.

Túlról már fejek bukkannak fel a fal tetején. A kert rájuk tüzel. Lebuknak a fejek, nehéz testek csattannak a kövezeten, és onnanfelől jajgatni kezd az éjszaka.

A Ludovika visszaverte a harmadik támadást.

- Már nem jönnek a mieink..

- Fogytán van a muníció..

- A helyzet tarthatatlan.

Már a hadügyi népbiztos parancsát is tudják a folyosón.

Húsz percnyi időt adnak. Ki kell vonulni felemelt kézzel. Különben aknavetőkkel repítik fel az egész épületet.

- Mi vár reánk? Forradalmi vésztörvényszék? Börtön? Halál? – Hol maradnak a tiszai tüzérezredek?  A kisiparosok s az angolok?

Senki… senki. A külső világ elhagyta őket….”

A ludovikások fegyveres próbálkozása elszigetelt maradt, a Vörös Őrség és a hadsereg fővárosi egységei heves tűzharc után felszámolták. Az akadémia növendékeit és parancs­nokaikat Guido Romanelli olasz alezredes megmentette Kun Béla véres megtorlásától.

 Egy új kommunista állam kialakulását már ellenző Antant ekkor támogatni kezdte a magyar földre jogtalanul betörő csapatokat, aminek eredményeképp a Magyar Tanácsköztársaság végül 1919. augusztus elsején elbukott, a népbiztosok elmenekültek az országból.

Ez a pár hónap a magyar nemzet túlnyomó többségével megutáltatta a „demokratikus berendezéseket”, sőt a szociáldemokraták szégyenletes szövetkezése a kommu­nizmussal hosszú időre népszerűtlenné tette a szociális gondo­latnak a munkásságra való alkalmazását. Ily módon a magyar  munkásság szenvedte meg a többnyire idegen szárma­zású vezetőinek hatalmi őrületét.

Az ország egyre bizonytalanabb helyzetében az Antant az egyetlen tényleges hatalommal bíró katonai parancs­nokkal, Horthy Miklóssal kezdett tárgyalásokat, aminek eredményeképp 1920 március elsején az ellentengernagyot Magyarország  kormányzójává választották.