Előszó
Édesapám emlékének ajánlom e könyvet, kinek
kedves éneke, mindenki számára
életcélt adhat.
Indulj az úton, előre nézz!
Nem tántoríthat ezernyi vész.
Életed útját végig kell járni,
és az út végén Jézus fog várni!
Ha néha gondok csüggesztenek,
bátran előre, föl a fejed!
Gyalog kell menned, nem lehet szállni,
de az út végén Jézus fog várni!
Szeresd a társad, segítsd meg őt.
Ne hagyd a porban a csüggedőt!
Ezen az úton együtt kell járni,
és az út végén Jézus fog várni.
Most mi is bátran elindulunk.
Te vezess minket, s hozzád jutunk.
Nem fogunk többé tétlenül állni,
mert az út végén Jézus fog várni.
Családtörténetünk első kötetében belepillantottunk a szamosújvárnémeti Dániel család, az ittebei Kiss család, a Szőgyény család és a Tomcsányi család történetének egy-egy fejezetébe míg – a magyar történelem lépcsőfokain lépkedve végig követtük a dubraviczai Dubraviczky család, az inárcsi Farkas család valamint a tomkahází Tomka család történetét A XIII: század elejétől a XIX század végéig.
Ez utóbbi század értékeléséhez olvassunk bele Ferenczy Ida és Kiss Auguszta kedves hírlapja a Vasárnapi Újság 1899 december végi és 1900 január elei számaiba:
„A tizenkilenczedik század elején kellő közepében volt az emberiség egy oly átalakulásnak, melyhez fogható a kereszténység keletkezése és a reformáczió óta elő nem fordult…
Legnagyobb és egyszersmind legmélyebbre ható változásokat a gőz és az elektromosság hozta létre. Ezek alakították át az egész életet, a társadalmi viszonyokat, a szokásokat s részben magát a gondolkozást és közfelfogást.
…A vasút és a telegráf úrrá tették az embert az idő és a tér fölött. Nagy távolságokra lehetővé vált a közlekedés rövid idő alatt. A telegráf pillanatokra szorította az időt, mialatt hírt adhatunk a föld egyik végétől a másikig. A vasút lehetővé tette, hogy hamar kicserélhessük távoli vidékek termékeit. De Watt gőzgépe ennél nevezetesebb változást is hozott az életbe. Lehetővé tette, hogy a természet erőit dolgoztassuk az ember helyett. És ebben áll a gőznek igazán korszakalkotó hatása. …
Nem fog elmúlni sok század s a történészek nem Amerika felfedezésétől és nem a reformácziótól fogják majd datálni az újkort, hanem a XIX. század elejétől. Mert attól fogva vett egészen új alakot és színezetet az ember élete.
Az emelkedő jóllét verőfényéből esik egy-egy sugár a sze-gény ember életébe is. A termelés nagyobb mértékben nőtt, mint a hogy a népesség, a tömegek fogyasztása emelkedett…
Az a tan, hogy a tömegek sorsán csak erőszakos felforgatás által lehet segíteni, már erősen meg van ingatva.
A tömegek sorsának lényeges megjavítása a nagy végczél, melyért tovább fog dolgozni a tudomány s melyhez keresni fogja az utat a haladásnak soha nem nyugvó szelleme.”
A Vasárnapi Újság szép, kerek képet ad Európa XIX. századi fejlődéséről. Hazánk is sokat tett hozzá ehhez nagyjaival és szorgalmas népével. Nem hagyhatjuk el azonban annak bemutatását sem, hogy nemcsak a politikában, de a gazdasági életben is – éppúgy mint szinte egész történelmünk folyamán – egyedül és ellenszélben kellett megállni lábunkon.
Magyarország szénvagyona óriási lehetőségeket vetített előre, különösen, mikor 1830-tól megindult a gőzhajózás, majd a század közepétől sorra épültek a vasútvonalak. A Kiegyezés után egymás után alakultak részvénytársaságok a magyar szénkincs kiaknázására. A nagy beruházások azonban jelentős tőkét igényeltek, s ezt használták ki a külhoni (főleg ausztriai) bankok. Így került a magyar szénbányászat szoros gyeplőn tartott függő helyzetbe a Magyar Általános Hitelbanktól, mely viszont a Rotschild család bécsi és londoni bankházai irányítása alatt állt. Mivel pedig a Rotschild érdekek összefonódtak az osztrák iparmágnások és az uralkodóház érdekeivel, az egész magyar szénbányászat jól elrejtett osztrák szándékok béklyójába került, mely úgy valósult meg, hogy befolyásuk révén a magyar szén árát magasan tartották ezért az ipar – az osztrák iparhoz képest – sokkal lassabban fejlődhetett. Így maradtunk le fejlődésben egész Nyugat-Európa mögött, nemzetiségeink gyűlölködése közepette, akikkel azt hitették el, hogy mi zsákmányoljuk ki őket, pedig mi is csak áldozatok voltunk.
Tekintsük át, mivel gazdagította nemzetünket a XIX. század. Az a század, melyben szinte megszámlálhatatlan géniusz építette szakterülete sziklaköveiből a nemzet új lakhelyét.
Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Andrássy Gyula szilárd alapokat rakott politikájával.
Görgei Artúr, a 13 vértanú tábornok és számtalan névtelen hős megmutatta a világnak hogy, Dávidként Góliáttal is szembeszáll a magyar hazaszeretet.
Körösi Csoma Sándor, Vámbéri Ármin, Reguly Antal, Xantus János, Eötvös Loránd, Bólyaí Farkas és Bólyai János, Jedlik Ányos, Csonka János, Puskás Tivadar, ráirányította a világ figyelmét a magyar tudomány építésére, nemzetközi rangjára.
A falak biztos kézzel írott művek tégláiból épültek. Csak a legnagyobbakat sorolva: a Kisfaludy testvérek, Kazinczy Ferenc, Katona József, Kölcsey Ferenc Vörösmarthy Mihály, Madách Imre, Petőfi Sándor, Arany János…
Lánglelkű nagyasszonyok, Brunswik Teréz, Teleki Blanka, Bohusné Szőgyény Antónia az intézményes oktatás és nevelés kapuit építették.
A tornyokat, ornamentikát kik mások készítették volna, mint az építészet óriásai. Pollack Mihály, Ybl Miklós, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Lechner Ödön
Markó Károly és fia, Munkácsi Mihály, Pál László, Barabás Miklós, Benczur Gyula, Szinnyei Merse Pál festőink nemcsak a nemzet falait ékesítették gyönyörű képeikkel, de ablakot is nyitottak a világra.
A virágzásnak indult nemzet épülete emelkedett hangulatáról és zenei harmóniájáról Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Egressy Béni, Goldmark Károly gondoskodott.
A haza új korszakának építői nem feledkeztek meg történelmünk nagyjairól sem, kiknek Ferenczy István, Izsó Miklós Fadrusz János, Zala György állított méltó emléket.
Mielőtt két nagyanyámmal tovább követnénk Kiss Ernő altábornagy, aradi vértanú és Ferenczy Viktoria csillagkeresztes hölgy leszármazottainak életét, köszönetet kell mondanom szüleimnek Dr. Tomka Miklósnak és Farkas Máriának Tomka Emilné, nagyanyámnak, Farkas Ferenc nagyapámnak Vattay Györgynének (Piculinak) Vattay György keresztapámnak és Szögi Józsefnek, kiknek elmesélései, naplószerű visszaemlékezései koruk hiteles dokumentumai. Írásaikból vett idézeteket más betűformával különböztetem meg. Hálásan köszönöm feleségem, Ilike gondos lektoráló segítségét.