Jövőnk a gyermek

  

1JÖVŐNK A GYERMEK
Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I.
Kivonat a tanulmánykötetből

 

2018
 
Kiadja: Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely
További információk:
www.plusz1baba.hu
A javaslatokat, megjegyzéseket az alábbi címen várjuk: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 

 

 

3Vezetői összefoglaló

 

  

Magyarország 2010 óta élen jár a családok támogatásában. Megindult egy olyan folyamat, amely hosszú évtizedek után utat nyithat a nemzet újjászületéséhez. Bár a népességfogyás megállítása még egy előttünk álló feladat, az új parlamenti ciklusban eljött az ideje a családok helyének, szere-pének újragondolására a társadalmi-gazdasági folyamatokban.

 

 1. Napjaink népesedési mutatói további cselekvésre sarkallnak. A jelenlegi termékenységi szint stabilizálódása vagy csökkenése — reális feltételezések szerint — az országot egyre meredekebb demográfiai lejtő felé vinné, amely tovább gyorsuló népességfogyással és a lakosság radikális elöregedésével járna.

 

 2. Egyszerű becslés alapján, 70 éves átlagéletkorral számolva, évente 130–140 ezer újszülöttre lenne szükségünk a 9–10 milliós lélekszám fenntartásához, illetve az infrastruktúra és az intézmény-rendszer gazdaságos működtetéséhez. Ezt a célt kellene elérnünk.

 

 3. A negatív kimenetelű forgatókönyvek számbavétele a népesedés- és családpolitika újragondolását teszi szükségessé. A kedvezőtlen trend megfordításában az időtényező meghatározó jelen-tőségű. A következő 1–2 évben még lehetőségünk van egy eredményes program megvalósí-tására

 

 4. A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (a harmadik hullám) elindítására. A korosztály női tagjainak száma évente várhatóan kb. 5 ezer fővel csökken.

 

 5. Az eddigi családpolitikai intézkedések, bár növelték a termékenységet, nem vezettek trendváltáshoz. Egy rövid, közép és hosszú távú, átfogó, sokoldalú nemzeti népesedési, család- és közösségfejlesztési stratégiára van szükség a nemzet jövőjének biztosításához. Egy ilyen terv kidolgozásának most értek meg a feltételei. 6. A téma hazai és nemzetközi szakértői között vannak, akik a népességszám hosszú távú biztosításához a migrációt is kívánatosnak tartják. Mi, a bevándorlás támogatása helyett, fontosabbnak véljük a gyermekvállalási kedv elősegítését.

 

 7. Az elmúlt időszak családbarát intézkedéseinek iránya kedvező, mégis azt kell látnunk, hogy nem érték el a kívánt hatást. A 2010-ben hivatalba lépett kormány nyolc tárgykörben összesen 39 intézkedéssel javította a családok helyzetét, támogatta a gyermeknevelést, a kisbabák világra hozatalát (EMMI 2017: 105), a támogatás összege 8 év alatt több mint a kétszeresére, a GDP-n be-lüli aránya pedig 3,5%-ról 4,8%-ra emelkedett. Ezen elismerésre méltó intézkedések után a kor-mányzat előtt még számos születésösztönző program lehetősége áll.

 

 8. Megközelítésünk két sarokköve az elkerülhetetlen szemléletváltás igénye és a transzdiszcipli-naritás. Szakértői műhelyünk, a Barankovics Alapítvány támogatásával több mint 200 szakember közreműködésével három éve dolgozik a probléma föltárásán és megoldási javaslatok kidolgozá sán.

 

 Tagjaink a legkülönbözőbb tudományterületekről érkeztek, így elemzéseink a pszichológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a neveléstudomány, a statisztika, a demográfia,a teológia, a filozófia és más szakterületek által feltárt jelenségekre együttesen támaszkodnak.

 

 9. A népesedés kérdése megközelítésünkben nem pusztán „demográfiai” téma, hanem c s a l á d - és társadalomlélektani, társadalomszervezési, társadalompedagógiai, teológiai feladat,amely a szülőpár és a közösségi védőháló szellemi, lelki állapotától a gazdasági feltételekig a probléma sokrétű megértését igényli.

 

 10.Júniusban megtartott konferenciánk után e g y  á t f o g ó  t a n u l m á n y k ö-
t e t t e l   j e l e n t k e z ü n k, a m e l y  h a m a r o s a n  m e g v á s á r o l h a t ó   l e s z  a  k ö n y v e s b o l t o k b a n .

 

Eddig is folyamatosan tettünk javaslatokat a kormány illetékeseinek, amelyek közül számos már beépült az döntési folyamatokba (családok éve, népességkutató intézet, nemzeti konzultáció stb.).

 

 11.A gyermekvállalást és a családstabilitást befolyásoló tényezőket szélesebb spektrumban értelmezük az eddigi szakirodalomnál. A személyek és családok döntéseiben meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a személyes múlt történéseinek, a családtagok és a családok belső minőségének, a jelen életfeltételeinek, és a jövőben várható eseményeknek.

 

 12.Mivel a szülőképes korosztály létszáma évről évre jelentősen csökken, szakértői műhelyünk a leg-sürgősebb feladatnak a 35 éves kort betöltött, nagy létszámú generációk megkérdezését látta, annak érdekében, hogy megtudjuk, mire lenne szükségük még egy gyermek vállalásához.

 

 13.Parlamenti megbízásra, a Nézőpont Kutató Intézet közreműködésével 2017-ben reprezentatív vizsgálatot végeztünk. A kutatás megállapításai szerint a 35–44 éves korosztály 25%-a, közel 400 ezer fő egyértelműen szeretne még egy gyermeket. A szükséges intézkedések gyors megvalósítása esetén ez – néhány év távlatában –, a jelenleg várható létszámon felül további nagyszámú újszülöttet (100–120 ezergyermeket) jelenthetne.

 

 14. Javaslatainkat rangsorolva egy ütemtervbe illesztettük, kiválasztva azokat, amelyek a legkisebb befektetéssel, a legrövidebb idő alatt, a legnagyobb eredményességgel vezethetők be. Ezek sze-rint az egyik legerőteljesebb hatás a „Hivatásos Szülők” életpályamodellel, majd a transzfer-hatások miatt a nyugdíjkiegészítéssel és a „Nemzeti Lakásprogrammal” érhető el.

 

 15. A részletesen kidolgozott „Hivatásos Szülők” életpályamodell szerint azok, akik hajlandók legalább három gyermeket törvényben meghatározandó feltételek szerint vállalni, méltányos jövedelmet kapnának, és képzési folyamatban vennének részt, amelyhez egy lokális családvédelmi támogatás járulna.

 

 16.Kutatásunk megerősítette, hogy jelentős társadalmi igény van a „Hivatásos Szülők”életpálya-modell bevezetésére. Egyszerre tudunk támaszkodni tehát a kormányzat eltökélt családpolitikájára és a társadalomban meglévő igényekre.1 A kiadvány a Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I. című tanulmánykötet összefoglalása. A kötetet – amely hamarosan megjelenik a könyvesboltokban – Báger Gusztáv és Benda József szerkesztette. Írta, illetve a műhelymunkában részt vett több mint 200 szakértő.

 

51. A program aktualitása
Napjaink népesedési jelenségei alapos átgondolást igényelnek. Ha változtatni akarunk a kedvezőtlen tendenciákon,újra kell gondolnunk az élet forrásának, a család működésének feltételrendszerét. A demográfiai helyzetünket sokan vizsgál-ták az elmúlt évtizedekben, számos javaslat és intézkedés született a trend befolyásolására, ám ezek a mai napig nem változtatták meg a reálfolyamatokat. A számszerű eredmények felmutatásához az okok mély megértésére és komplex, átfogó, sokrétű stratégiára van szükség. Tanulmányunkban ezért elsősorban azt vizsgáljuk, hogy milyen okok játszanak szerepet a kedvezőtlen népesedési viszonyaink alakulásában, lehetséges-e, és hogyan, a népességfogyás megállítása, és ha igen, milyen eszközrendszer áll ehhez rendelkezésünkre. Javaslatainkban a termékenység javításának új lehetőségeivel és módszereivel foglalkozunk. Feltételezésünk szerint a javaslatok megfontolása és ütemes bevezetése 1–2 éven belül dimenzióváltást hozhat a termékenység alakulásában. Nyilvánvaló, hogy a gyermekvállalás elsősorban két ember, a házaspár legszemélyesebb döntése. Az egyik legfontosabb társadalompolitikai feladat, hogy a személyes vágyakat, kíván-ságokat egyeztesse a társadalom perspektivikus igényeivel, a személyes érdekeket szinergiába hozza a nemzet érdekeivel, helyreállítsa a magánérdek és a közjó viszonylatában évtizedekkel ezelőtt megbomlott egyensúlyt. További célirányos intézkedések hiányában fel-gyorsuló mértékű népességcsökkenés várható. Olyan társadalmi, települési és családi környezet megteremtésére van szükség, amely száműzi a hitetlenséget, a tehetetlenséget, a bizalmatlanságot, és amely felébreszti közösségeink és családjaink önfejlesztő, öngyógyító erejét. A Szakértői Műhely szeretne közreműködni egy határozott, számszerűen tervezhető és ellenőrizhető hosszú távú népesedési stratégia ki-alakításában, amely tudományos megalapozott-sága mellett széleskörű politikai és társadalmi támogatást is élvez. A következő években a legnagyobb létszámú évjáratok 35%-kal lesznek kevesebben. Az időté-nyezőnek tehát meghatározó szerepe van a sikeres beavatkozásban. Csak a következő egykétévben van esély egy fordulatot felmutató program megvalósítására. Munkacsoportunk több mint 200 önkéntes
közreműködésével azért jött létre, hogy megtaláljuk a hazánkat (is) érintő demográfiai kihívás gyökereit, társadalmi hátterét, és ennek ismeretében egy olyan összetett, eredményt hozó stratégiai terv kidolgozásához kezdjünk hozzá, amely a megoldásokra, sőt az új lépésekre fókuszál. A folyamat egyik eredménye ez a rövid áttekintés a problémák vélelmezett okairól és a megoldási javaslatokról. Az itt közölt megállapítások széleskörű szakirodalmi elemzését a hamarosan megjelenő terjedelmes tanulmánykötet tartalmazza, melynek kiadása folyamatban van. Ebben az összefoglalóban áttekintjük a társadalmi kihívás legfontosabb tényezőit, és a megoldási javaslatokat, várható eredményességük szerint rangsorolva. Három ütemet valószínűsítve bemutatjuk a gyors beavatkozást feltételező akciótervek azon elemeit, amelyekről úgy véljük, hogy pár évenbelül meghozhatják a várt eredményeket, és ennek érdekében – a teljesség igénye nélkül – felvázolunk néhány komplex stratégiai javaslatot.

További részletek a www.plusz1baba.hu oldalon találhatók.

 

 
 

2TartalomVezetői összefoglaló .......................................................................................................................................31. A program aktualitása .............................................................................................................................52. A kihívás, helyzetkép ...............................................................................................................................62.1. A születések számának alakulása ....................................................................................................62.2. Várható trendek ................................................................................................................................72.3. Megoldási kísérletek, a beavatkozások eredményessége ..............................................................82.4. A folyamatok hátterében a szocializáció áll ..................................................................................92.5. A kisgyermekkori fejlődés pszichoneurológiája.............................................................................92.6. Társadalompszichológiai folyamatok ............................................................................................102.7. Gyermekintézményi ellátás csecsemőkorban ...............................................................................113. Az alkotási folyamat ..............................................................................................................................124. A Szakértői Műhely javaslatai ...............................................................................................................134.1. Demográfiai stratégia kidolgozása ................................................................................................134.2. Család- és Közösségfejlesztő Minisztérium ..................................................................................144.3. A „Hivatásos Szülők” (HISZÜK) életpályamodell .........................................................................164.4. A gyermeknevelés elismerése a nyugdíjban .................................................................................174.5. Nemzeti lakásprogram ....................................................................................................................174.6. Szülőkötvény ....................................................................................................................................184.7. A gyermekvállalás ösztönzése adócsökkentéssel.........................................................................184.8. A gazdasági értéklánc újragondolása ............................................................................................194.9. Társadalombiztosítási kötvény.......................................................................................................194.10. A társadalombiztosítás finanszírozása ........................................................................................195. Várható eredmények .............................................................................................................................21Hivatkozások ................................................................................................................................................22Melléklet .......................................................................................................................................................23

 
 

3Vezetői összefoglalóMagyarország 2010 óta élen jár a családok támogatásában. Megindult egy olyan folyamat, amely hosszú évtizedek után utat nyithat a nemzet újjászületéséhez. Bár a népességfogyás megállítása még egy előttünk álló feladat, az új parlamenti ciklusban eljött az ideje a családok helyének, szere-pének újragondolására a társadalmi-gazdasági folyamatokban. 1. Napjaink népesedési mutatói további cselekvésre sarkallnak. A jelenlegi termékenységi szint stabilizálódása vagy csökkenése — reális feltételezések szerint — az országot egyre meredekebb demográfiai lejtő felé vinné, amely tovább gyorsuló népességfogyással és a lakosság radikális elöregedésével járna. 2. Egyszerű becslés alapján, 70 éves átlagéletkorral számolva, évente 130–140 ezer újszülöttre lenne szükségünk a 9–10 milliós lélekszám fenntartásához, illetve az infrastruktúra és az intézmény-rendszer gazdaságos működtetéséhez. Ezt a célt kellene elérnünk. 3. A negatív kimenetelű forgatókönyvek számbavétele a népesedés- és családpolitika újragondolá-sát teszi szükségessé. A kedvezőtlen trend megfordításában az időtényező meghatározó jelen-tőségű. A következő 1–2 évben még lehetőségünkvan egy eredményes program megvalósí-tására.4. A szülőképes kor felső határán van az utolsó, jelentős létszámú generáció, amely képes lehet a fenntarthatóságot biztosító utódnemzedék (a harmadik hullám) elindítására. A korosztály női tagjainak száma évente várhatóan kb. 5 ezer fővel csökken. 5. Az eddigi családpolitikai intézkedések, bár növelték a termékenységet, nem vezettek trendvál-táshoz. Egy rövid, közép és hosszú távú, átfogó, sokoldalúnemzeti népesedési, család- és közösségfejlesztési stratégiára van szükség a nemzet jövőjének biztosításához. Egy ilyen terv kidolgozásának most értek meg a feltételei. 6. A téma hazai és nemzetközi szakértői között vannak, akik a népességszám hosszú távú biztosí-tásához a migrációt is kívánatosnak tartják. Mi, a bevándorlás támogatása helyett, fontosabbnak véljük a gyermekvállalási kedv elősegítését.7. Az elmúlt időszak családbarát intézkedéseinek iránya kedvező, mégis azt kell látnunk, hogy nem érték el a kívánt hatást. A 2010-ben hivatalba lépett kormány nyolc tárgykörben összesen 39 intézkedéssel javította a családok helyzetét, támogatta a gyermeknevelést, a kisbabák világra hozatalát (EMMI 2017: 105), a támogatás összege 8 év alatt több mint a kétszeresére, a GDP-n be-lüli aránya pedig 3,5%-ról 4,8%-ra emelkedett. Ezen elismerésre méltó intézkedések után a kor-mányzat előtt még számos születésösztönző program lehetősége áll.8. Megközelítésünk két sarokköve az elkerülhetetlen szemléletváltás igénye és a transzdiszcipli-naritás. Szakértői műhelyünk, a Barankovics Alapítvány támogatásával több mint 200 szakember közreműködésével három éve dolgozik a probléma föltárásán és megoldási javaslatok kidolgozá-

 

4JÖVŐNK A GYERMEKAdalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I. sán.1 Tagjaink a legkülönbözőbb tudományterületekről érkeztek, így elemzéseink a pszichológia, a szociológia, a szociálpszichológia, a közgazdaságtan, a neveléstudomány, a statisztika, a demográfia,a teológia, a filozófia és más szakterületek által feltárt jelenségekre együttesen támaszkodnak.9. A népesedés kérdése megközelítésünkben nem pusztán „demográfiai” téma, hanem c s a l á d - és társadalomlélektani, társadalomszervezési, társadalompedagógiai, teológiai feladat,amely a szülőpár és a közösségi védőháló szellemi, lelki állapotától a gazdasági feltételekig a probléma sokrétű megértését igényli. 10.Júniusban megtartott konferenci ánk utáne g y á t f o g ó t a n u l m á n y k ö t e t t e l j e l e n t k e z ü n k, a m e l y h a m a r o s a n m e g v á s á r o l h a t ó l e s z a k ö n y v e s b o l t o k b a n . E d d i g i s f o l y a m a t o s a n t e t t ü n k j a-vaslatokat a kormány illetékeseinek, amelyek közül számos már beépült az döntési folyamatokba (családok éve, népességkutató intézet, nemzeti konzultáció stb.). 11.A gyermekvállalást és a családstabilitást befolyásoló tényezőket szélesebb spektrumban értelmez-zük az eddigi szakirodalomnál. A személyek és családok döntéseiben meghatározó jelentőséget tu-lajdonítunk a személyes múlt történéseinek, a családtagok és a családok belső minőségének, a jelen életfeltételeinek, és a jövőben várható eseményeknek.12.Mivel a szülőképes korosztály létszáma évről évre jelentősen csökken, szakértői műhelyünk a leg-sürgősebb feladatnak a35 éves kort betöltött, nagy létszámú generációk megkérdezését látta, annak érdekében, hogy megtudjuk, mire lenne szükségük még egy gyermek vállalásához. 13.Parlamenti megbízásra, a Nézőpont Kutató Intézet közreműködésével 2017-ben reprezentatív vizsgálatot végeztünk. A kutatás megállapításai szerint a 35–44 éves korosztály 25%-a, közel 400 ezer fő egyértelműen szeretne még egy gyermeket. A szükséges intézkedések gyors megvaló-sítása esetén ez – néhány év távlatában –, a jelenleg várható létszámon felül további nagyszámú újszülöttet (100–120 ezergyermeket) jelenthetne. 14. Javaslatainkat rangsorolva egy ütemtervbe illesztettük, kiválasztva azokat, amelyek a legkisebb befektetéssel, a legrövidebb idő alatt, a legnagyobb eredményességgel vezethetők be. Ezek sze-rint az egyik legerőteljesebb hatás a „Hivatásos Szülők” életpályamodellel, majd a transzfer-hatások miatt a nyugdíjkiegészítéssel és a „Nemzeti Lakásprogrammal” érhető el. 15. A részletesen kidolgozott „Hivatásos Szülők” életpályamodell szerint azok, akik hajlandók leg-alább három gyermeket törvényben meghatározandó feltételek szerint vállalni, méltányos jöve-delmet kapnának, és képzési folyamatban vennének részt, amelyhez egy lokális családvédelmi támogatás járulna. 16.Kutatásunk megerősítette, hogy jelentős társadalmi igény van a „Hivatásos Szülők”életpálya-modell bevezetésére. Egyszerre tudunk támaszkodni tehát a kormányzat eltökélt családpoliti-kájára és a társadalomban meglévő igényekre.1 A kiadvány a Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I. című tanulmánykö-tet összefoglalása. A kötetet – amely hamarosan megjelenik a könyvesboltokban – Báger Gusztáv és Benda József szerkesztette. Írta, illetve a műhelymunkában részt vett több mint 200 szakértő.

 

 

NyomtatásE-mail

Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére

Mankók a házasság szentségének megéléséhez

2018. december 26. szerda, 19:00

A hétgyermekes Tomka házaspárnak, az END katolikus házastársi mozgalom régiófelelőseinek otthonába látogattunk.

Az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére (Équipes Notre-Dame – END) az Egyház által elismert nemzetközi katolikus házastársi mozgalom, amely segíti a párokat, hogy házasságuk szentségét a lehető legteljesebben tudják megélni. Tomka Barna és Szentgyörgyváry Eszter, az END magyarországi régiójának felelősei a karácsonyi készület idejére várják hetedik gyermekük születését. Az ünnepre készülve találkoztunk velük gyömrői otthonukban.

– Házasságuk kezdetétől keresték a más családokkal való kapcsolattartás lehetőségét?

Tomka Barna (a továbbiakban Barna): Igen, mindig is kerestünk egy olyan csoportot, ahol együtt lehetünk más házaspárokkal. El is indultunk több úton, de egy idő után valahogy ellaposodtak a találkozók, elfogytak a témáink, vagy ha sűrűn jártunk össze, akkor sok esetben nem volt, aki vigyázzon a gyerekekre. 

Végül is a vágyunk találkozott a plébánosunk törekvésével, aki szintén szerette volna, hogy alakuljon itt egy jó házas közösség. Több mozgalmat és közösséget is megkeresett.  A barátja, Palánki Ferenc, aki ma már debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, is segített neki a keresésben. Mivel a  püspök atya korábban benne volt az END-ben, ismerte az akkori vezetőket, így kerültek ők Gyömrőre. Sokan eljöttek arra a misére, amelynek keretében bemutatták nekünk az END-t, és utána tovább beszélgettünk velük a plébánián. Ez közel öt évvel ezelőtt történt. Hamarosan megalakult az első két gyömrői közösség, a közelmúltban pedig elindult a városban az ötödik csoport is.

Az END-ben az tetszett meg, hogy nincsenek túl nagy kötelezettségek; a regulapontok vagy sarkalatos pontok amelyek keretet adnak a közösség életének – követhetők: a közös bibliaolvasás, az imádság egy normál keresztény házasságban általában jelen van, vagy jelen kellene lennie. A lényeg az, hogy a házaspár hogyan fejlődik Isten felé. Havonta egyszer gyűlünk össze, és ezeken az alkalmakon egy atya is velünk van.

– Jelenleg Önök a mozgalom magyarországi felelősei.                                        

– 2015-ben lettünk országos felelősök. Akkor Magyarország még szektornak számított a mozgalmon belül, és a lengyelországi régióhoz tartozott. Idén nyáron a szektor szintről a régiós szintre léptünk, ez nagyobb önállóságot jelent. 2018. július elsejétől felkértek minket a régió vezetésére, ez a megbízás négy évre szól. A közösségeinkkel öt városban vagyunk jelen: Vácon, Dunaharasztiban, Gyömrőn, Debrecenben és Déván. 

– Már 2015-ben is nagycsaládosok voltak?

Tomka Barnáné Szentgyörgyváry Eszter (a továbbiakban Eszter): Akkor már négy gyermekünk volt, és vártuk Violát. Számomra fontos volt, hogy az END-ben a havonkénti találkozások közötti időszakban házaspárként egymással  és Istennel meg tudjuk élni a házasság szentségét. A havonkénti találkozókon (amikor négy-öt házaspár összejön) megerősítjük egymást, ezek az alkalmak segítséget jelentenek a mindennap vállalt erőfeszítések, kötelezettségek elvégzésében.

– Sok gyermekük van, és ez sok tennivalóval jár. Hogyan szorítanak időt az END vezetésére, a közösségi találkozásokra?

Barna: Ahhoz, hogy a családunk jól működjön, szükségünk van arra, hogy a házasságunk is a helyén legyen. Ezért is tartjuk fontosnak a közösségünket, és próbáljuk a teendőinket úgy rendezni, hogy a kettő ne üsse egymást. 

Eszter: Hisszük, hogy ezt a konkrét időre vállalt szolgálatot Istentől kaptuk, és igyekszünk felnőni a feladathoz. (A nagycsaládos létnek amúgy is fontos része a logisztika.) Nem mindig egyszerű, de úgy gondolom, megéri.

Barna: A párok segíteni tudnak egymásnak a tapasztalatok átadásával, például abban, hogy miként kell bánni egy kamaszodó gyerekkel, vagy hogyan tudunk egymással őszintén beszélgetni. 

Eszter: Elmondhatjuk egymásnak a trükkjeinket, hogy miként tudjuk becsempészni az imát egy-egy húzósabb napba, milyen módszerrel, hogyan tudunk Szentírást olvasni, vagy időt szakítani a beszélgetésre a házastársunkkal.

Barna: Sok mindent adott nekünk a közösség, és szeretnénk továbbadni másoknak is, amit általa kaptunk.

Eszter: Barna nagyon lelkes, amikor idegen házaspárokkal találkozunk, hamar az END felé tereli a témát.

– Az interjú előtt elárulták, hogy a tapasztalatok megosztásának gyakorlata az Önök tágabb családi körében is működik. 

Barna: Az egyik nővérem találta ki a „napi csodák” e-mail-listát. Annyi fontos apróság történik az életünkben, amire nem is figyelünk. Például jó látni, ha valaki átadja a helyet a buszon egy kismamának, vagy megtalálunk valamit, amit régóta keresünk. És jó ezt megosztani is, mert ezáltal jobban fogunk figyelni a hétköznapi „csodákra”.

– Történt olyan „kis csoda”, amit szívesen elmesélnének?

Eszter: Sok esetben nagyon egyszerű dolgokról van szó. Például hirtelen süteményt kellett sütni, és a sógornőm megosztotta, hogy éppen annyi liszt volt otthon, amennyire szüksége volt, és ez hálával töltötte el.

Barna: A közelmúltban Fatimában történt velünk egy kis csoda. Az  END világtalálkozóján képviseltük Magyarországot. Erre az alkalomra egy ismerősömtől kölcsönkértem egy népviseleti kalapot, amit az országbemutatón szerettem volna viselni, de sajnos, amikor megérkeztünk Fatimába, a buszon felejtettem, a kalaptartón. Kilencezer ember érkezett velünk együtt a kegyhelyre, reménytelen volt beazonosítani, utánajárni, hogy melyik busz lehetett a miénk. Megpróbáltuk, de nem sikerült. A csoda az volt, hogy a találkozó végén ugyanaz a busz állt meg a szállodánk előtt, amelyik Fatimába hozott minket. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ez az a busz, csak akkor, amikor felszálltunk, és a kalap azon a szent helyen volt, ahol egy héttel előtte hagytam.

Eszter: A többi házaspár nem értette, hogy miért potyognak a könnyeink. Nem tudhatták, hogy az örömtől.

– Örömökről beszéltünk, de az END-s kötelezettségekről is ejtsünk szót. Ima, szentírásolvasás, a házastársunkkal való beszélgetés, havi elhatározás, évenkénti lelkigyakorlat. Hogyan tudnak minderre időt szakítani?

Barna: Nem könnyű. A sarkalatos pontokban kétféle imádságról van szó: az egyik a személyes, a másik a házastárssal, illetve a családdal együtt mondott ima. Egy ekkora családban az egyik legnehezebb dolog időt találni a személyes imára. Éppen ezért ezzel mindketten küzdünk. A családi ima viszont a házasságunk kezdete óta a mindennapi életünk része. Eleinte még csak énekeltünk a gyerekekkel, később egyre több mindent tettünk bele ebbe a közös imába, s ebben a gyerekek is a partnereinkké váltak. Így csinálhatták annak idején mindkettőnk szülei is.

Amikor a kicsik már alszanak, a nap végén, lefekvéskor megpróbáljuk a házastársi imát is, amibe sajnos sokszor belealszom.

Eszter: Ugyanakkor délelőttönként itthon vagyunk, Barna is itthonról dolgozik. Próbálunk leülni egy-egy félórára, Bibliát olvasunk, beszélgetünk. Két mosás között ez nekem is belefér. Egyébként minden házaspár annyit vállal a sarkalatos pontokból, amennyit bír. Az END regulája arról szól, hogy mankókat ad a hétköznapokhoz, segít, hogy a házastársunkkal együtt megélhessük az Istenben való egységet, a házasság szentségét.

Barna: A francia eredetiben erőfeszítéseknek nevezik a sarkalatos pontokat. Az „éberség órája” például azt jelenti, hogy a házaspárok lelki beszélgetést kezdeményeznek egymással, aminek megszervezése komoly erőfeszítést kívánhat. Egy másik ilyen erőfeszítés, hogy szerét kell ejteni, hogy legalább évente eljussunk lelkigyakorlatra, ami egy sokgyerekes családnál érthető módon számos nehézségbe ütközik. Éppen ezért minden évben rendezünk családos lelkigyakorlatot, ahol gyerekvigyázók is vannak. Erre az egész közösséget meghívjuk, ami jelenleg országos szinten kilencven házaspárt érint.

Eszter: Ez a lelkigyakorlat nem a gyerekekről, hanem a házaspárokról szól. Nekünk, vezetőknek az is a feladatunk, hogy kitaláljunk valamit a gyerekek felvigyázására. Sok esetben a nagyobb testvérek is besegítenek.

– Visszatérve az éberség órájára, milyenek a tapasztalataik ezzel a sarkalatos ponttal kapcsolatban?

Barna: Az előírás havonta legalább egyszeri beszélgetés, közösen eltöltött idő.

Eszter: Előfordul, hogy egy-egy havi találkozó előtt derül ki, hogy elmaradt az éberség órája, és akkor gyorsan keresünk erre alkalmat.

Barna: Máskor viszont tényleg sikerül elszakadni itthonról. Elmegyünk sétálni, vagy beülünk egy étterembe. De az is opció, hogy közösen készítünk egy különlegesebb vacsorát, vagy teázunk egyet, miután letettük aludni a gyerekeket. Szerencsére mindketten későn fekvők vagyunk.

– Ezeken a közösen eltöltött estéken elsősorban a gyerekek neveléséről beszélgetnek?

Barna: Tudatosan törekszünk arra, hogy ne róluk beszéljünk, hanem arról, hogy mi hogy érezzük magunkat, mik az örömeink, bánataink. Ez persze nem mindig egyszerű.

Eszter: Egymásra figyelünk. 

Barna: Idén a (családos) nyári táborban az előadó pap arra kért, hogy mondjuk ki egymásnak őszintén, mit szeretünk, és azt is, hogy mit nem tudunk elviselni a társunkban. Ugyanakkor jó alkalom volt ez arra is, hogy köszönetet mondjunk a másiknak olyan dolgokért, amiken a mindennapokban valahogy átsiklunk.

– A nagycsaládos életre visszatérve, hogyan készülnek az ünnepre?

Eszter: Idén nagyon speciális módon, hiszen érkezik a hetedik gyermekünk, december 17-ére (lapzártánk utánra – a szerk.) vagyok kiírva. Gyakorlatilag nem is tudjuk, mi hogyan lesz, téli gyermekünk még nem született. Bízunk abban, hogy szenteste már együtt leszünk itthon.

Barna: Olyan jó, hogy Gyömrőn ideköltözésünk óta vannak hajnali misék. Igyekszünk mindennap felváltva ott lenni, és a nagyobb gyerekek is örömmel jönnek ministrálni – ha sikerül felkelniük. 

A középiskolában Pannonhalmán nagyon emlékezetesen, szépen ünnepeltünk a rorátékon, gregorián énekekkel. A roráték szeretete végigkíséri az életemet.

Adventben természetesen próbáljuk a gyerekeket jó cselekedetekre ösztönözni.  Este a koszorú mellett imádkozunk, beszélgetünk. 

Eszter: A régi hagyomány, a szentcsalád-járás nálunk is szokás. A szentkép körbemegy Barnáék családjában, az egyházközségben, és az END csoportjaiban is. Megesik, hogy három szentcsalád is érkezik hozzánk!

Szenteste nálunk csak a legszűkebb család ünnepel. Előző este az angyalok már bezárják az ajtót. Ilyenkor a gyermeki lelkületű gyermekeink izgatottan készülnek az esti, vacsora utáni csengőszóra. Ha készítenek valami ajándékot, várják, hogy majd az angyalok beviszik a fa alá.

Barna: Amikor a csengő megszólal, az ajtó is kinyílik, és gyönyörködhetünk a gyerekeink meghitt, boldog tekintetében. Közösen énekelünk, zenélünk. Tavalyelőtt meglepetésből még verset is mondtak a nagyok.

Eszter: Barna éjszaka még elmegy az éjféli misére, a kórusban énekel.  A teljes család másnap vesz részt a szentmisén. Ezt kisgyerekekkel csak így tudjuk megoldani.                                            

– Mindketten kilencgyermekes nagycsaládból jöttek, rendkívül kiterjedt a rokoni kör. Hogyan telnek a karácsony további napjai, meglátogatják egymást a családok?

Barna: A szüleimhez, a 36 + 1 unokával egyszerre már nem tudunk menni, így a két ünnep közötti időszakban naponta két-két család látogatja meg őket.

Eszter: Nálunk még csak 15 + 1 unoka van. Siklósi vagyok, karácsonykor két-három napra mindannyian elutazunk a szüleimhez. Olyankor még Londonból is hazajön az öcsém. Idén azt szeretnénk, hogy a rokonok inkább hozzánk jöjjenek, babanézőbe. 

Körössy László 

Fotó: Lambert Attila

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 23–30-i, karácsonyi ünnepi számában jelent meg.

NyomtatásE-mail

Szent II. János Pál pápa gondolatai a családról

…Meg kell mondjam, a család problémakörét nemcsak megtárgyaltuk, elemeztük, tanulmányoztuk az 1980-as szinóduson, hanem bizonyos értelemben el is szenved­tük. Ez azért volt, mert a család nemcsak ideál, hanem elsősorban emberi valóság.

Egyfelől lenyűgöz minket a családnak mint eszmény­képnek szépsége és nagysága, mikor a családnak azt az isteni tervét tekintjük, amelyről testvéreinknek prédiká­lunk. Másfelől a család mint valóságos képződmény szenvedést jelent nekünk, mikor a különböző emberi tapasztalatokat és nehézségeket, a konfliktusok sokféle­ségét nézzük.

Nem szeretnék e ponton túl sokat időzni, de el kell, hogy mondjam, hogy a kérdéses szinódus által kiadott dokumentum, a „Familiaris consortio” valóban a családdal kapcsolatos feladatok abc-je és mindenkinek ajánlom a tanulmányozását….

A házasság megbonthatatlan szö­vetsége

A házasságban a férfi és a nő elkötelezik magukat a teljes önátadás megbonthatatlan szövetségében. Ez a szeretet totális egysége. Olyan szereteté, amely nem egy múló, időleges érzelmi megszállottság, hanem fele­lősségteljes és szabad akaratból történő döntés, hogy az ember teljességgel összeköti sorsát a társáéval, „jóban és rosszban”. Önmagunk oda ajándéko-zása  ez a másik­nak. Olyan szeretet, melyet megvallunk az egész világ színe előtt. Olyan szeretet, amely feltétel nélküli Hogy ilyen szeretetre képes legyen valaki, az szorgos felké-szülést kíván, mely már kora gyermekkortól az esküvő napjáig tart. Kifejlődéséhez pedig ez a szeretet megkívánja az Egyház és a társadalom állandó támogatását.

A férj és feleség szeretete Isten tervében önmagán túlmutató jelentőséget hordoz. Új élet kezdődik, család születik. A család az élet és a szeretet közössége, olyan otthon, melyben a gyerekek egészen érettségükig, felnőttkorukig gyöngéd irányításban részesülnek. A házasság egyike a szentségeknek. Azok, akiket Jézus Urunk nevében kereszteltek meg, házasságot is az ő nevében kötnek. Szeretetük részese Isten szeretetének, amelynek Ő a forrása.

A keresztény házasságok Isten csodájának képei a földön, a szerető, életadó Szenthárom-ság egyesülése Istenben és az Ő szerződése az Egyházzal Jézusban. A keresztény házasság megváltó szentség. Ez az út a szentséghez a család minden egyes tagja számára. Épp ezért teljes szívemből buzdítalak titeket arra, hogy ott­honaitok az imádság középpontjai legyenek, olyan ott­honok, ahová mások is bebocsátást nyernek, hogy ven­dégszeretetben, imában és Isten dicséretében osztozza­nak.

 A házasságon belüli személyes kapcsolatok

Szent Pál azt mondja a férjeknek és feleségeknek, hogy „legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből” (Ef 5,21). A házastársi kapcsolat kétolda­lú: kölcsönös és közös. Az egyik megvilágítja és jel­lemzi a másikat. A férj és a feleség kölcsönös kapcso­lata Krisztussal való közös kapcsolatukból fakad. Szent Pál a „Krisztus iránti tiszteletről” beszél, mindenekfelett pedig a szentség, a sacrum iránti tiszteletről. Ez mind a pietasból, az áhítatosságból ered, Krisztus misztériumának mély átéléséből, amely a férj és a feleség közti kapcsolat alapja kell, hogy legyen.

Azzal, hogy Szent Pál azt mondja, „az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak", nem azt akarja mondani, hogy a férj „ura” a feleségének, és a házastársak közti hallgatólagos megegyezés, amely minden házasságban megvan és helyénvaló, a férj uralmát szentesítené a felesége felett. A férj és a feleség valójában „egymás alárendeltjei”, tehát mindegyik a másiknak. A kölcsönös alávetettség forrása a keresz­tény pietas, és kifejeződése a szeretet.

A szeretet az, amely egyidejűleg alárendeli a férjet a feleségnek és ezzel az Úrnak magának, ahogy a felesé­get is a férjnek. A közösség vagy egység, melyet a há­zasságban alkotniuk kell, az én kölcsönös átadásából áll, mely szintén kölcsönös alávetettséget jelent. Krisz­tus a forrása és egyben példája ennek az alávetettség­nek, mely azzal, hogy „Krisztus iránti szeretetből” köl­csönössé lesz, a házastársi közösséget mély és érett kapcsolattá teszi, mely két emberből új és értékes „vegyületet” hoz létre.

A gyermekek a házasság legérté­kesebb ajándékai

Isten tervének megfelelően a házasság egy szélesebb közösség, a család alapja, hiszen a házasság és a házas­társi szerelem arra rendeltetett, hogy gyermekeket nem­zzen, felnevelje őket, és ebben találja meg jutalmát.

A szeretet legmélyebb valósága az odaadás, és míg a házastársi szeretet elvezeti a házastársa-kat ahhoz a köl­csönös „megismeréshez”, melyben „egy testté” válnak, nem áll meg a házasok kapcsolatánál, hanem képessé teszi őket a legnagyobb odaadásra, melynek eredmé­nyeképp Isten alkotótársaivá válnak az élet ajándéká­nak és egy új emberi lénynek a megteremtésében. így, míg a házastársak teljesen átadják magukat egymásnak, önmagukon túl hozzák létre a gyermek valós létét, mint szeretetük élő visszatükröződését, a házasság egységének maradan-dó jelét és élő szétszakíthatatlan összegzését az ő anyai és apai létüknek…

...Ökumenikus szellem a vegyes házasságokban

A katolikusok és más, keresztségben részesülő személyek közötti házasságok különös sajátosságaik mellett olyan elemeket is tartalmaznak, melyeket érdemes fejleszteni és értékelni, mind belső értékük miatt, mind pedig azért, mert hozzájárulhatnak az ökumenikus mozgalmak fejlődéséhez. Ez különösen igaz akkor, ha mindkét fél hűségesen gyakorolja a saját vallása kötelességeit....

Sok házasság köttetik katoliku­sok és más megkeresztelt keresztények közt. Időnként ezek a házaspárok különleges nehézségekkel találkoz­nak. Ezeknek a pároknak én azt mondom: ti a keresz­tény egység felé vezető út reményeiben és nehézségeiben élitek végig házasságotokat. Fejezzétek ki ezt imátokban együtt a szeretet egységében. Együtt kérjétek, hogy a Szentlélek szeretete költözzön szívetekbe és otthonotokba….

…Nehéz házasságok

Nem vehetjük semmibe a tényt, hogy bizonyos há­zasságok rosszul sikerülnek. De mégis az a köteles­ségünk, hogy Isten házastársi szeretetről szóló igaz ter­vét hirdessük és ragaszkodjunk az ehhez a tervhez való hűséghez, ahogy a mennyek országának teljesebb élete felé haladunk. Ne feledkezzünk meg Isten szeretetéről népe iránt, Krisztus szeretetéről az Egyház iránt, mert ezek az érzelmek soha el nem múlnak, meg nem vál­toznak. És a férfi és nő közötti kötés, akik a keresztény házasságban egyesültek, éppoly fölbonthatatlan és visszavonhatatlan, mint ez a szeretet.

Ez az igazság nagy vigaszt jelent a világnak és, mi­vel vannak házasságok, melyek kudarccal végződnek, az Egyháznak és tagjainak még nagyobb szüksége van arra, hogy ezt az igazságot hirdethessék. Krisztus, a kegyelem és könyörület élő forrása maga áll közel azokhoz, akik házasságukban megismerték a megpró­báltatást, a kínt, a félelmet. Évszázadok óta számtalan ember fordult a megfeszített és feltámadott Krisztushoz és merített erőt abból, hogy nehéz időkben keresztény tanúságot tett a keresztény házasság felbonthatatlanságáról.

Az Egyház rendkivüli módon érdekelt abban, hogy lelkipásztori gondoskodást nyújtson a családnak minden nehézségben. Szeretettel - Krisztus szeretetével - kell kezünket kinyújtanunk azok felé, akik tudják, milyen fájdalmat jelent, ha egy házasság kudarcot vall, azok felé, akik ismerik azt a magányt, mikor valakinek egyedül kell fenntartania a családot és felnevelnie gyermekeit, azok felé, akiknek családi életét valamilyen tragédia, testi vagy lelki betegség árnyékolja be. Kísérje magasztalásom azokat, akik segítenek azon embertársaikon, akiket  megsebzett házasságuk csődje, és megmutatják nekik Krisztus részvétét és könyörületét, és Krisztus igazságából adnak nekik tanácsot.

A hatóságoknak és minden jóravaló embernek mondom: értékeljétek a családotokat. Védjétek meg jogaikat. Támogassátok a családot törvényeitekkel és igazgatásotokkal. Hagyjátok, hogy a családok hallassák hangjukat a politikában. A társadalom és az emberiség jövője a családon áll vagy bukik.

 /Forrás: II. János Pál: Minden napra egy ima/

 

 

 

NyomtatásE-mail

Támogassuk az AnyaApaGyerekek kezdeményezést!

 

Anya, Apa, Gyerekek – Európai Polgári Kezdeményezés a házasság és a család védelmében.

 

A „család” és „házasság” fogalmának egyre inkább megjelenő töredezettsége problémát okoz az EU számára. Az EU szabályozás mindkét fogalomra tesz utalásokat, de a szavak jelentése egyre kevésbé egyértelmű, az uniós irányelvekben többféle definíciót használnak. A kezdeményezés célul tűzte ki ennek orvoslását egy, az Európai Unióban használatos, minden tagállamban elfogadott definíció meghatározásával. Az Alapjogi Charta 9. cikkével összhangban a kezdeményezés teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét a házasság és család szabályozását illetően.

Amikor megházasodunk, azért mert olyan jó együtt lenni a másikkal, érezzük, hogy egy nagyobb terv valósul meg egyben az életünkben: a családalapítás.

Persze mindenki számára egyértelmű, hogy az állam elismeri a házasságot. Nem azért mert az érzéseinkkel foglalkozik, hanem azért, mert a generációk megújulása és a gyermekek nevelése nemzetünk jólétének biztosítását jelenti. Ezért olyan fontos a házasság, amely – mint ismeretes – egy intézmény, nem pedig egy egyszerű szerződés.

A házasság, mivel alapja az életre szóló, egymás tiszteletére épülő elköteleződés és a születendő gyermekek iránt érzett felelősség, egyben védi a családot is.

Természetesen a család létfontosságú mind az egyén, mind a közösség számára: a gyermekek nevelésének helye, a generációk láncának egy-egy gyöngyszeme, összeköti a tagokat, a feltétel nélküli szeretet és a szolidaritás elsődleges forrása, a társadalmi feszültségek nyughelye és a legjobb védelem a magány ellen. A család ugyanakkor a gazdaság motorja most és a jövőben is.

Röviden, a család a társadalom alapsejtje.

Ez okból az Európai Unió alapító atyái úgy ítélték, hogy a családot érintő döntéseket a szubszidiaritás elve alapján kell meghozni: azaz a tagállamok döntenek e kérdésekben.

Mégis, egy ideje megfigyelhető, hogy az uniós szövegekben egyre gyakrabban beszélnek a családról. Egyes szövegek még a család definíciójáig is eljutnak… de ezek a definíciók különböznek egymástól. Sőt, egyre több jelentés készül, amelyeket rendre meg is szavaznak, a leszármazás, azaz a család kérdését érintve : például a „reproduktív jogokat” vitatva.

Mindez egyre több problémát jelent az európai országok között, melyek a házasságot és a családot másképp látják. A fogalmi különbségek egyre távolodnak egymástól.

Végül már nem is tudjuk, hogy miről beszélünk, és az európai szövegeket lehetetlen lesz értelmezni és alkalmazni.

Az Európai Uniónak mihamarabb szüksége van tehát a házasság és a család egyértelmű definíciójára. És természetesen ezen definícióknak a minden uniós tagállamban elfogadható legkisebb közös többszörösen kell nyugodniuk, ami nem más, mint az emberiség egyetemes valósága: a férfi-nő házassága és a szülő-gyermek kapcsolat.

Az AnyaApaGyerekek elnevezést kapta az európai polgári kezdeményezés, amelyhez mind a 28 EU tagállam állampolgára csatlakozhat a 211/2011 uniós rendelet alapján.

Bebizonyosodhat, hogy milyen rengetegen vagyunk, akik hasonlóan gondolkodunk: tudatosan megvonni a gyermekektől az édesapát vagy az édesanyát, és a valós leszármazását megfosztani tőle igazságtalan és természetellenes. A férfi-nő házasságának és a szülő-gyermek kapcsolaton alapuló leszármazásnak védelme korunk feladata!

Ha nagyon sokan aláírjuk, kezdeményezésünket nem söpörhetik le az asztalról, szükségszerűen az EU napirendjére kerül.

Írd alá a kezdeményezést:  http://www.anyaapagyerekek.hu/

Határidő: 2017 április 3.

NyomtatásE-mail

Amoris laetitia

2016 április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére a Magyar Kurír Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kérte fel. Az elemzés egyes részletei az alábbiakban olvashatók. 

Amoris laetitia – IV. rész: A családok valósága és kihívásai (2. fejezet)

….(A család jelen helyzete)

Növekszik az individualizmus veszélye, amelyhez hozzájárul még korunk túlhajtott ritmusa, a stressz, a kulturális és társadalmi hatások, „amelyek veszélyeztetik a tartós döntések lehetőségét” (33).
– Minderre nem reagálhatunk úgy, hogy feladjuk értékeinket, s alkalmazkodunk a morális és emberi hanyatláshoz (akár a divatot követve, akár kisebbrendűségi érzés által hajtva) (35). Alázatos és realista módon kell átadnunk ebben a világban a keresztény meggyőződést (36).
– „Sokáig azt hittük, hogy ha csakis a doktrinális, bioetikai és morális kérdéseket hangsúlyozzuk, még ha eközben nem is motiválunk a kegyelemre való megnyílásra, már elég támogatást adtunk a családoknak” (37). Hála illet minden családot, ami élete jó példájával tanúságot tett az evangéliumról…

Amoris laetitia – VII. rész: A termékennyé váló szeretet (5. fejezet)

A Teremtés könyve első lapjai óta tudjuk, hogy az ember megalkotása, férfiként és nőként való létbe hívása elválaszthatatlan az élet átadására vonatkozó isteni áldástól. Az ősi névmagyarázat szerint Éva azt jelenti: anya. Az első emberpár viszonya így lényegileg hordozza az istenképűségnek ezt az egészen sajátos szintjét: az életadó szeretet áldását és titkát. Nem egyszerűen fajunk biológiai túléléséről, genetikai állományunk átörökítéséről van itt szó. „A család nemcsak a nemzés helye, hanem az élet befogadásáé is: az életé, amely Isten ajándékaként érkezik. (…)

…A megszületett gyermekekkel kapcsolatban pedig kibontakozik az apaság és az anyaság máshoz nem fogható öröme. A szöveg idézi a pápa 2015. január 7-i katekézisét: „Az anyák az legerősebb ellenszerek az önző individualizmus terjedésével szemben. (…) Ők tesznek tanúságot az élet szépségéről” (174). Az apák szerepét még hangsúlyosabbá teszi, hogy – sajnos – apa nélküli társadalmakban élünk. „Végül már mintha a férfi mivoltot kérdőjeleznék meg. (…) Az atyai jelenlét, még az apa tekintélye is” alá van aknázva (176). Pedig „Isten azért helyezi az apát a családba, férfiasságának értékes jellemvonásaival, hogy »közel legyen feleségéhez, osztozzon vele mindenben (…) és legyen közel a gyermekekhez növekedésükben (…)

…A családban megélt termékeny szeretetnek társadalmi kisugárzása van, tanúságot tesz, segít megmutatni, hogyan élhetjük meg teljes értékűen a nemcsak lelki, de testi szeretetet is….

 

NyomtatásE-mail

További cikkeink...