Szent II. János Pál pápa gondolatai a családról

…Meg kell mondjam, a család problémakörét nemcsak megtárgyaltuk, elemeztük, tanulmányoztuk az 1980-as szinóduson, hanem bizonyos értelemben el is szenved­tük. Ez azért volt, mert a család nemcsak ideál, hanem elsősorban emberi valóság.

Egyfelől lenyűgöz minket a családnak mint eszmény­képnek szépsége és nagysága, mikor a családnak azt az isteni tervét tekintjük, amelyről testvéreinknek prédiká­lunk. Másfelől a család mint valóságos képződmény szenvedést jelent nekünk, mikor a különböző emberi tapasztalatokat és nehézségeket, a konfliktusok sokféle­ségét nézzük.

Nem szeretnék e ponton túl sokat időzni, de el kell, hogy mondjam, hogy a kérdéses szinódus által kiadott dokumentum, a „Familiaris consortio” valóban a családdal kapcsolatos feladatok abc-je és mindenkinek ajánlom a tanulmányozását….

… A házasság megbonthatatlan szö­vetsége

A házasságban a férfi és a nő elkötelezik magukat a teljes önátadás megbonthatatlan szövetségében. Ez a szeretet totális egysége. Olyan szereteté, amely nem egy múló, időleges érzelmi megszállottság, hanem fele­lősségteljes és szabad akaratból történő döntés, hogy az ember teljességgel összeköti sorsát a társáéval, „jóban és rosszban”. Önmagunk oda ajándéko-zása  ez a másik­nak. Olyan szeretet, melyet megvallunk az egész világ színe előtt. Olyan szeretet, amely feltétel nélküli Hogy ilyen szeretetre képes legyen valaki, az szorgos felké-szülést kíván, mely már kora gyermekkortól az esküvő napjáig tart. Kifejlődéséhez pedig ez a szeretet megkívánja az Egyház és a társadalom állandó támogatását.

A férj és feleség szeretete Isten tervében önmagán túlmutató jelentőséget hordoz. Új élet kezdődik, család születik. A család az élet és a szeretet közössége, olyan otthon, melyben a gyerekek egészen érettségükig, felnőttkorukig gyöngéd irányításban részesülnek. A házasság egyike a szentségeknek. Azok, akiket Jézus Urunk nevében kereszteltek meg, házasságot is az ő nevében kötnek. Szeretetük részese Isten szeretetének, amelynek Ő a forrása.

A keresztény házasságok Isten csodájának képei a földön, a szerető, életadó Szenthárom-ság egyesülése Istenben és az Ő szerződése az Egyházzal Jézusban. A keresztény házasság megváltó szentség. Ez az út a szentséghez a család minden egyes tagja számára. Épp ezért teljes szívemből buzdítalak titeket arra, hogy ott­honaitok az imádság középpontjai legyenek, olyan ott­honok, ahová mások is bebocsátást nyernek, hogy ven­dégszeretetben, imában és Isten dicséretében osztozza­nak.

 A házasságon belüli személyes kapcsolatok

Szent Pál azt mondja a férjeknek és feleségeknek, hogy „legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből” (Ef 5,21). A házastársi kapcsolat kétolda­lú: kölcsönös és közös. Az egyik megvilágítja és jel­lemzi a másikat. A férj és a feleség kölcsönös kapcso­lata Krisztussal való közös kapcsolatukból fakad. Szent Pál a „Krisztus iránti tiszteletről” beszél, mindenekfelett pedig a szentség, a sacrum iránti tiszteletről. Ez mind a pietasból, az áhítatosságból ered, Krisztus misztériumának mély átéléséből, amely a férj és a feleség közti kapcsolat alapja kell, hogy legyen.

Azzal, hogy Szent Pál azt mondja, „az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak", nem azt akarja mondani, hogy a férj „ura” a feleségének, és a házastársak közti hallgatólagos megegyezés, amely minden házasságban megvan és helyénvaló, a férj uralmát szentesítené a felesége felett. A férj és a feleség valójában „egymás alárendeltjei”, tehát mindegyik a másiknak. A kölcsönös alávetettség forrása a keresz­tény pietas, és kifejeződése a szeretet.

A szeretet az, amely egyidejűleg alárendeli a férjet a feleségnek és ezzel az Úrnak magának, ahogy a felesé­get is a férjnek. A közösség vagy egység, melyet a há­zasságban alkotniuk kell, az én kölcsönös átadásából áll, mely szintén kölcsönös alávetettséget jelent. Krisz­tus a forrása és egyben példája ennek az alávetettség­nek, mely azzal, hogy „Krisztus iránti szeretetből” köl­csönössé lesz, a házastársi közösséget mély és érett kapcsolattá teszi, mely két emberből új és értékes „vegyületet” hoz létre.

A gyermekek a házasság legérté­kesebb ajándékai

Isten tervének megfelelően a házasság egy szélesebb közösség, a család alapja, hiszen a házasság és a házas­társi szerelem arra rendeltetett, hogy gyermekeket nem­zzen, felnevelje őket, és ebben találja meg jutalmát.

A szeretet legmélyebb valósága az odaadás, és míg a házastársi szeretet elvezeti a házastársa-kat ahhoz a köl­csönös „megismeréshez”, melyben „egy testté” válnak, nem áll meg a házasok kapcsolatánál, hanem képessé teszi őket a legnagyobb odaadásra, melynek eredmé­nyeképp Isten alkotótársaivá válnak az élet ajándéká­nak és egy új emberi lénynek a megteremtésében. így, míg a házastársak teljesen átadják magukat egymásnak, önmagukon túl hozzák létre a gyermek valós létét, mint szeretetük élő visszatükröződését, a házasság egységének maradan-dó jelét és élő szétszakíthatatlan összegzését az ő anyai és apai létüknek…

...Ökumenikus szellem a vegyes házasságokban

A katolikusok és más, keresztségben részesülő személyek közötti házasságok különös sajátosságaik mellett olyan elemeket is tartalmaznak, melyeket érdemes fejleszteni és értékelni, mind belső értékük miatt, mind pedig azért, mert hozzájárulhatnak az ökumenikus mozgalmak fejlődéséhez. Ez különösen igaz akkor, ha mindkét fél hűségesen gyakorolja a saját vallása kötelességeit....

Sok házasság köttetik katoliku­sok és más megkeresztelt keresztények közt. Időnként ezek a házaspárok különleges nehézségekkel találkoz­nak. Ezeknek a pároknak én azt mondom: ti a keresz­tény egység felé vezető út reményeiben és nehézségeiben élitek végig házasságotokat. Fejezzétek ki ezt imátokban együtt a szeretet egységében. Együtt kérjétek, hogy a Szentlélek szeretete költözzön szívetekbe és otthonotokba….

…Nehéz házasságok

Nem vehetjük semmibe a tényt, hogy bizonyos há­zasságok rosszul sikerülnek. De mégis az a köteles­ségünk, hogy Isten házastársi szeretetről szóló igaz ter­vét hirdessük és ragaszkodjunk az ehhez a tervhez való hűséghez, ahogy a mennyek országának teljesebb élete felé haladunk. Ne feledkezzünk meg Isten szeretetéről népe iránt, Krisztus szeretetéről az Egyház iránt, mert ezek az érzelmek soha el nem múlnak, meg nem vál­toznak. És a férfi és nő közötti kötés, akik a keresztény házasságban egyesültek, éppoly fölbonthatatlan és visszavonhatatlan, mint ez a szeretet.

Ez az igazság nagy vigaszt jelent a világnak és, mi­vel vannak házasságok, melyek kudarccal végződnek, az Egyháznak és tagjainak még nagyobb szüksége van arra, hogy ezt az igazságot hirdethessék. Krisztus, a kegyelem és könyörület élő forrása maga áll közel azokhoz, akik házasságukban megismerték a megpró­báltatást, a kínt, a félelmet. Évszázadok óta számtalan ember fordult a megfeszített és feltámadott Krisztushoz és merített erőt abból, hogy nehéz időkben keresztény tanúságot tett a keresztény házasság felbonthatatlanságáról.

Az Egyház rendkivüli módon érdekelt abban, hogy lelkipásztori gondoskodást nyújtson a családnak minden nehézségben. Szeretettel - Krisztus szeretetével - kell kezünket kinyújtanunk azok felé, akik tudják, milyen fájdalmat jelent, ha egy házasság kudarcot vall, azok felé, akik ismerik azt a magányt, mikor valakinek egyedül kell fenntartania a családot és felnevelnie gyermekeit, azok felé, akiknek családi életét valamilyen tragédia, testi vagy lelki betegség árnyékolja be. Kísérje magasztalásom azokat, akik segítenek azon embertársaikon, akiket  megsebzett házasságuk csődje, és megmutatják nekik Krisztus részvétét és könyörületét, és Krisztus igazságából adnak nekik tanácsot.

A hatóságoknak és minden jóravaló embernek mondom: értékeljétek a családotokat. Védjétek meg jogaikat. Támogassátok a családot törvényeitekkel és igazgatásotokkal. Hagyjátok, hogy a családok hallassák hangjukat a politikában. A társadalom és az emberiség jövője a családon áll vagy bukik.

 /Forrás: II. János Pál: Minden napra egy ima/