5. fejezet:  Béldy és Bánffy ősök

Fricsi Fekete Kláráról olvashattuk, hogy férjét a Béldi Pál-féle összeesküvésben részvételéért nem jelentette fel, sőt e mozgalmat maga is elősegítette: 1679-ben, alig egy év multával, hogy özvegyen maradt, hűtlenségi per alá került. Ez az un. „összeesküvés” nagyobb figyelmet érdemel, hiszen az ártatlanul meghurcolt Béldy Pál is őseink közé tartozik.

István Tótország bánja, ki IV. Béla királynál oly melegen méltatta Thoma vitézséget a Bánffyak névadója lett. A következő századokban e család – melynek népesebb tábora már Erdélyhez kötődik - sok jeles, jó vitézt és országos méltóságot adott a honnak. Mátyás király idejében az igen szapora család két nagyobb ágra szakadt. Mind Bánffy György mind Bánffy László leszármazottai jelentős szerepet vállaltak a nemzet életében. Szinte minden rangos család versengett a Bánffy hölgyek kezéért, kik aztán feleségként kiváló emberekké növekedő gyermekekkel  ajándékozták meg férjüket.

Bánffy György ük-ükunokája Dénes Erdélynek nevezetes embere volt. A fejedelmi szék fölötti viszályok közt Kemény Jánosnak híve, és Bécsben követe. Ennek bukása után elveszti javait. Később Apaffy Mihály korában is szerepel, mint főtanácsos úr, Kolos és Doboka főispánja, Kolosvár városa és Szamosujvár kapitánya. Családja részére sok birtokot szerez. Valószínűleg Bécsben jártakor eszközlé ki, hogy bárói rangra is emelkedett. „Naponként nagyobb splendorral – írja Cserey – kezdé udvarát nevelni, el annyira, hogy a fejedelem udvarát adaequalja vala, nem számmal úgy, mint pompával, maga is minden napon fejedelmi köntösben mutogatja magát, kivált minekutána a baronatusi titulust publicáltatta“ sat. – Ellensége Teleky Mihály Apaffynak kanczellára buktatá meg, és 1674-ben lefejeztetését eszközlé ki. Javai elkoboztattak, de később visszakerültek utódaira. Neje Bornemisza Kata, Apaffyné nővére volt.
Bánffy László ükunokája losonczi Bánffy  Pál, Udvarhely, Csík Maros főkapitánya, udvarmester, Báthory Borát vette feleségül, kinek dédapja annak a Báthori István országbírónak volt unokaüccse, ki tomkaházy Thomka Jánost királyi emberként bíráskodásra kérte. Unokájuk Bánffy Zsuzsanna Mária uzoni Béldy Kelemenhez ment nőül. Kelemen Székely Mózsest pártolja Ferencz testvérével együtt, ennek elbuktával 1603-ban kibujdosnak. Később visszamenvén, Kelemen 1607-ben a Jezsuiták bennmaradását pártolja, és a kiüzetésök elleni tiltakozást aláírja. Majd Háromszék főkapitánya Báthori és Bethlen Gábor korában, 1625-ben már egyszersmind tanácsúr. Ez évben mint főkapitány vezette a székely sereget Brassónál Radul vajda ellen.
 
Béldy Kelemen és Losonci Bánffy Zsuzsánna fia, Pál I. Rákóczy György udvarában nevelődött; 1653. II. Rákóczy György főasztalnoka, 1655-ben háromszéki főkapitány lett és a fejedelem lengyelországi hadjáratában mint lovassági parancsnok vett részt. Rákóczy György halála után Apaffy Mihálynak egyik legbizalmasabb embere és a fejedelmi tanács tagja lett, hol Teleki Mihály és Bánffy Dénes között a békéltető szerepét játszotta. Bánffy Dénes bukása után. Teleki fondorkodásai most már Béldy Pál ellen fordultak. 1676-ban azzal vádolta, hogy a fejedelem élete ellen tör és maga akarja elnyerni a fejedelmi széket. Ezért Apaffy elfogatta és börtönbe vettette, melyből kiszabadulva, Törökországba menekült. De egyik kelepcéből a másikba került, mert a porta elfogatta és 1678-ban Jedikulába záratta, hol meg is halt.

A Héttorony (törökül Jedikule) Konstantinápoly Dny-i szomszédságában, a Márvány-tenger partján állt. A legrégibb torony már az ókorban állott és oly régi, mint Bizanc; Theodosius kelet-római császár kettőt építtetett mellé. Később még 4 tornyot építettek és innen vette a toronycsoport elnevezését. II. Mohammed idejétől
a janicsárok tanyájául, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a H.-ból csak egyet kimélt meg. A 200 lábnyi magas u. n. Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit meg az előkelőbb származású hadi foglyokat szoktak elzárni. Azon felül 7 elfogott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig rettentő például a falakra aggatták. A torony aljában vagy egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, kikre a halálos ítéletet már kimondottá. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600-1714. évekből.
Béldy Kelemen és Losonci Bánffy Zsuzsánna fia életét tragédiában Szigligeti Ede: Béldi Pál címen dolgozta fel.  Az alábbiakban részleteket mutatunk be.
SZÉKELY:

Most hát figyelj rám, mit kell tennetek!
Apafinak két főhibája van.
Ö jobban félti a trónt mint nejét:
S ha félti, nem hall, nem lát, ölni kész.
Másodszor, őt saját keze veri;
Mert bár a nője Bornelnissza Anna,
De ő megissza a bort s akkor,
 ha magát leissza,
Mindent aláír - tartok tőle, hogy
A Bánfi sógor véritéletét is.
Azonban a nagyságos fejdelemnő
Majd őrködik mint őrző angyala.
Csak attól tartok, hogy majd félteni
Találja drága férjét; mert nagyon
Szeretni méltó a mi Apafink.
De csak ne éreztetné majd az úrral;
Mert akkor aztán az úr oly dühös,
Hogy jobb kitérni útjából. Meg is
Cselekszi azt hü életpárja. Félek,
Ezt ellesik majd Bánfi elleni,
S eltolják láb alól. Mert Teleki,
Uram sincs ám az udvarnál örökké.
Azonban -- mit is mond a példaszó?
"Ne kopaszd, míg meg nem fogtad." - Tehát
Megfogni Bánfit! - Ez nehéz dolog,
Csak Béldi képes rá a székelyekkel.
De ezt a székely medvét hogy vegyük rá,
Hogy úgy ugráljon, mint mi sípolunk?
Majd az orrába karikát vonunk .
A nője szép. E nő nagy ritkaság .
Az udvarnál. Nem mintha féltené
A férje - oh nem, ments isten! - hisz ez
Becsületes nő, híre szennytelen.
De a gyanú az árnyat kergeti;
S ha rá világítunk , e nőnek is
Lesz egy kis árnya. Bánfi gőgje is csak
A férfiú-világot illeti;
A nők iránt mondhatlan udvari.
Ha jól hallottam , Béldinének ő
Leány korában kissé udvarolt.
Ezt Béldi elfeledte; Bánfi is,
Talán a nő is. Ezt nem kell eszökbe
Juttatni! A mi volt, elmúlt. Te csak
Annyit mondj Bánfinak , hogy Béldiné
Egy társaságban emlegette.
****
BÉLDI.

Tán nőm hivott meg?

BÁNFI (nevetve pamlagra veti magát) ..
Ah - hát így vagyunk? -
­Tehát tudod már? - Ej, csak nem neheztelsz
E tréfaságért? - A kedv elragadt.
Már többször jártam így, kivált ha szép
Nővel forogtam .. Állj boszút, Pali,
És csókold vissza. Nöm arcul nem üt
Mert meglakoltam , nőd arcul legyintett.
Megérdemeltem, gyöngéd kis keze
Hogy rám pirítson, mert azon szelíd arc
Még jobban égett a szégyen miatt.
Ne félj, a rablott csók nem oly veszélyes!
S úgy szólok én is, mint az egyszeri
Angol király szólt: "Átkozott legyen,
Ki rosszra véli!" Aztán Apafi,
A sógor is jól megpirongatott;
S megfogva nőd szép hó kezét, olyan
Atyáskodó hangon vigasztalá,
Hogy kedves ángyom asszony szemei
Szikrázni kezdtek - (kacag) félti Apafit !
No ha az Adoniszok ilyenek
Én nem tudom, minők a Bachusok! …
De a manóban , szólj hát! … Vagy nevess,
Vagy - hát neheztelj!

· BÉLDI.
Bánfi, jó1 tudod,
Nehéz természetű székely vagyok -

BÁNFI.
No ha ezért orrolsz, úgy lófejű
Székely vagy.

BÉLDI (kitör).
Az vagyok; de szarvaim
Nem nőnek, míg e kardot elbírom!
Drágább az életnél nőm jó neve,
S a ki e tiszta tükörre foltot ejt,
Az égre ,az megszűnt lehelleni  

BÁNFI.
Hohó! - ez a nemes tűz elragad!
A tréfa így szólnod nem ad jogot .
A tiszteletről megfelejtkezel.
Kissé lassabban!  Én Bánfi vagyok,
Az ország fővezére, fejdelem
Után legelső -

BÉLDI.
Volnál bár maga .
A fejdelem, torkodra forrna ez!
Vigyázz!...mert én nehéz székely vagyok,
Ha egyszer én esem felül, vigyázz:
Úgy eltapodlak , hogy e büszke főt
Nem emeled fel többé - nem soha!


SZÉKELY.
Halkabban oh uram! Nevet ne említs.
BÉLDI.
Nem írom alá..

SZÉKELY.
Hogyan?
BÉLDI.
Itt ő nagysága. Azt kiványa tőlem,
Hogy Bánfi ellen a. székely hadat
Vezetve, fogjam el mint árulót,
Mielőtt idézve és ítélve volna.
Egy köznemest sem volna így szabad
Elfogni, nem az ország fő urát.
Nem hajtom végre; ez törvénytelenség.

SZÉKELY.
Olvasd nagyobb gonddal! A fejdelem
Országgyülésen, törvények szerint
Ítéltetné el. A vád mind igaz,
Tanúk vannak, -

BÉLDI.
Tudom, hogy áruló,
De míg ítélet nincs, rab nem lehet.

SZÉKELY
De a szükség törvényt ront. Azt hiszed,
Ha megidézik, majd meg fog jelenni?
Idézni annyi, mint meginteni,
Hogy fogjon fegyvert, vagy külföldre szökjék,
Mint megszökének mások, s idegen
Hadat hozván he, a trónt elvevék.


SZÉKELY.
Mi egy csapással két legyet üténk.
A főurak közt van sok ellene,
Én már azokkal rendbe hoztam ezt.
Tudod, miért vitettük Bánfinét
Betlenbe s később Bánfit szint’ oda?

NALÁCI.
Gyanítom! – Lássuk, eltaláltam-e?

SZÉKELY ..
Miért? Mert Betlenvár a Béldié.
Igy Béldi dúlta fel jószágait,
A Béldi várában raboskodott,
A Béldi várában hull el feje,
S a végrehajtó Béldi sógora.
Igy Bánfi vesztét a közvélemény
A Béldi boszujának róvja fel.
E vélemény már terjedzni kezd;
Urnőnk ha ezt így tudja meg –


KÁPOLNÁSI
De Csákit látva, a pír elfutá
Halvány arcát, s bátran letérdepelt.
S megesküvék, hogy minden vád igaz,
De a fejdelmi trónt nem áhitotta,
Azért ily büntetést nem érdemelt. –
A három újja még fel volt emelve,
Midőn meglátva engem, valamit
Gondolt s megszólított: „Te Béldinek
„Leghűbb szolgája vagy; mondd meg neki:
„Im én halok, s néhány. Perc múlva lelkem
„Az úr e1őtt ad számot; mondd neki :
„Én megbocsátom, a mit ellenem
„ Vétett, bocsásson meg ő is nekem!
„Én is nagyot vétkeztem ellene;
„De arra esküszöm s úgy adjon isten
,,Lelkemnek .üdvet, a mint ez való:
„Hogy nője ártatlan, s engem soha,
„Egy pillanattal sem hatalmazott fel,
„Azt hinném róla, hogy talán szeret ! „
­Ezzel szemet hunyt, s a bakónak intett:
„Vágj! Mondá – ez legyen végső szavam!” ­
Az volt. A pallos villant s Bánfi meghalt; -
S a gróf így könnyezett a holt felett,
Mint most ti – én – mind a kik gyűlölék.
****
BÉLDI (e beszéd alatt mindinkább
 közeledvén nejéhez letérdel).
Bocsánat!

BÉLDINÉ (zokogva keblére borul).
Bocsánat!
(Ez alatt csendesen belép Székely a fejdelem testőreivel.)

BÉLDINÉ (meglátva őket, elképed).
Ah! - Béldi! nézd - ez ö - a gyilkosod!

SZÉKELY.
A fejdelem nevében .. Béldi, rab vagy!

BÉLDI.
Én rab? - Mi joggal?

SZÉKELY.
A mellyel Bánfit fogtad volna el.

BÉLDI (nejét ölelve).
Megjósolád, nem hittem!

BÉLDINÉ (magához tér).
Most hiszesz!
Most tűrni lesz erőnk, mert van hitünk!
********
.
Béldy Pál unokája, János Toroczkay Krisztinával kö­tött házasságából született uzoni Béldy Sára, aki aztán Eötvös Sándor feleségeként Eötvös Mária Teréziát adta a csa­ládnak. Béldy Pál ükuno­kája a helytartótaná­csos, Szőgyény János Máté fiához, Szögyény Józsefhez ment nőül a reformkor hajnalán.