2. fejezet: Királyok oldalán akár a halálig

Amikor Nagy Lajos király meghalt, a két lánya, Hedvig és Mária örökölte a trónt. Hedvig a bárók akarata szerint Lengyelország uralkodója lett, Mária pedig Magyarország királynője, s ezzel megszűnt a két ország perszonáluniója. Szinte azonnal megindult a verseny Mária kezéért. A gyilkosságoktól sem mentes hatalmi harc akkor dőlt el, mikor Luxemburgi Zsigmond (IV. Károly német-római császár fia, Vencel német és cseh király fivére) 1385-ben feleségül vette Máriát.

Anjou Mária királynő, Nagy Lajos leánya és utóda huszonöt éves korában halt meg. Haláláról életírója Márki Sándor (Anjou Mária királyné. Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1885.) a következő képet adja:

 "Mária királynő 1395, május 17-én hétfőn, a keresztjáró napok alatt szokása szerint a budai hegyek közé lovagolt ki s ott magánosan vadászgatott. Egy vízmosásnál azonban lova megbotlott, felbukott s a királynét is maga alá szorította. A szenvedett rázkódás és sérülés végzetes volt. Az eszméletlen Mária idő előtt szülte meg gyermekét, s amely pillanatban életet adott annak, nem lévén a közelben semmiféle segítség, ugyanazon pillanatban vesztette el saját s gyermeke életét. Úgy találták meg őket az erdőben."

 A megözvegyült Zsigmond 1401-ben felbontotta eljegyzését Margit briegi hercegnővel, és még ebben az évben eljegyezte Cillei Borbálát. A királycsináló bárók ezenközben szinte észrevétlenül kiszorultak a hatalomból. Ez lehetett az a csepp, amitől a pohár túlcsordult.

 Thomkaházi Thomka Péter már nem volt fiatal ember, mikor hírét vette hogy egyes főurak Karácsony táján, Váradon összegyűltek s a székesegyházban, Szent-László ereklyéi felett megesküdtek, hogy Zsigmondot többé nem ismerik el királyukul s László nápolyi királyt emelik a megürült trónra. Hívatta fiait, Györgyöt és Lőrincet s meghagyta, gyűjtsék össze a birtok falvainak fegyvereseit. Péter úr csak ült a nagy szilfa alatt és nézte, hogy fiai, szétrebbennek. Kis időnek utána már az öreg Mátyás posztolt a háta mögött. Néha egyet rántott a hegyesre kifent cincérbajuszán, majd meg nagyokat szitkozódott a szótlan gazdája helyett. Pallérozta az embereit.

 - Húzd ki magad ebugatta! Úgy áll rajtad a gúny, hogy idesanyád három hétig böjtöl kínjába ha meglát benne! Thomka-legény volnál vagy mia rosseb? Aztán csak odareccsent rájuk:

 - Sorakozz!

 Péter úr szeme végigsiklott a peckes sorokon. Hetven túróci fattyún feszült a kék dolmány.

 A Fátra-alja lovasai gyors menetben ügettek a szentmártoni úton. Jobbról-balról kankalinos mezők villogtak harmatgyöngyösen. A lovak feltartott fejjel, táncosan fogyasztották az utat. A bolondóczi (ma Beckó) vár előtt elterülő fás térségen végül megállnak a lovasok. A kürtös megfújja a bekéredzést az emelcsős híd előtt. A várárok tele vízzel, a kaputorony bezárva. Hívni kell az őröket.

 Erős kürtszó felel a tülkölésre. Majd a parancsnok busa feje jelenik meg a kapu boronás vasrostélyai közt.

 Kik vagytok és honnan?

 Nemesi bandérium Thomkaházáról. Összesen hetvenhárom kopja – válaszolt Péter úr. És az illendőség kedvéért hozzátette:

 - Én magam thomkaházi Thomka Péter.

 A parancsnok bólintott.

 - Isten hozta kegyelmedet. Híréből ösmerem.

 A felvonóhid nagy csörömpölve hullt le a szádára. Odabelül aztán kezet nyújtott az idegen.

 - Stibor báró a nevem. Jöjjön had mutassam meg kegyelmedet a Sánkfalvai Antal nyitrai püspök úrnak.

 A várpiac falában nyitva tátongott az őrtorony szárnyas kapuja. Feltartóztatás nélkül mehettek a nagy kövezett térség felé.

 Hemzsegett az, mint a nyüzsgő hangyaboly. A kéttornyú székesegyház pompás, felújított homlokzata elől épp most szedték le az állványokat. A térség közepén hatalmas lovas szobor, körötte színes felhője a vörössárga káptalani és szűzmáriás nemzeti zászlóknak.

 Stibor büszkén mutogatta a gyülekező vitézek között hullámzó nemeseket és nagyurakat. Ott a székesegyház előtt áll Perényi János. Arra a Maróti János csapata, a kerecsentollas, kékdolmányos sereg élén meg Garai János úr.

 Péter úr elismerőleg bólintott. Hanem a szeme túlszaladt a tarka képen. Arra a földbástyának futó harántfal tövében fáradt, poros, dúlt arcú emberek ácsorogtak kisebb csoportokra szakadozva. Messze lerítt róluk, hogy ide menekült nemesek. Péter úr az otthoniakra gondolt és ökölbe szorult a keze. Mit rendezkednek, tétováznak itten? Hiszen hírlik, hogy a László király zászlaja alatt bejött nápolyi és egyéb olasz fegyveresekhez már csatlakoztak a Kanizsaiak, az Ostfiak, a Szécsiek, a Rohoncziak és a Dunántúl sok más előkelő urával együtt a Rábaközben ütöttek tábort. Nem sok napnak utána akár az északi széleket is támadhatják…

 Míg ezen gondolatok árnyékolták homlokát Stibor odaintette a püspökhöz.

 - Kegyelmeteken a sor. Jöjjenek közelebb. És a főpap mindjárt nyújtotta a feszületet.

 - Esküdjél fiam!

 - Mire?

 - Zsigmond királyunknak hódolásra. Az idegen király elűzésére. De legelőbb e vár védelmére.

 Péter Úrnak ismét ököl lett a keze s föllendült magas ívben a kereszt felé.

 - Esküszöm a Jézus fényes orcája előtt, hogy a hon árulóinak megtorlója, az ártatlanok oltalmazója és Zsigmond királyunk hű védelmezője leszek. Isten engem úgy segítsen!

 - Amen felelte együtt az egész bandérium.

 A püspök és a báró is kezet nyújtott.

 - No kedves bátyám –emelt a hangján Stibor – immár készen áll az egész sereg eljött az idő, hogy elsőnek a Vág völgyét helyezzük biztonságba.

 A fák sűrűje még nem bocsátotta be a hajnali derengést. Itt a Duna csendes siklásában, a partmenti fák alatt megnyújtotta uralmát az éjjel. Az evezők meg-megakadtak a kúszó indákban. Nemsokára föltűntek Esztergom tornyai. Északról és nyugatról a Duna, vize határolja a várost. A csatorna partján kőfal, közepén, meg a sarkokon bástyatornyok. A sarokbástyától fel a Duna mentén sövényfonású földsáncok futnak egész a visegrádii kapuig.

 Keleten már a püspökvár rekeszti el a védővonalat.

 Stibor báró haditanácsot hívott. Elsőként üdvözölte az újnan csatlakozókat és fölkérte Péter urat mutatná be az uraknak a Vág völgye várainak és Győr városának megszabadítását. Szántói Laczkfi Jakab és testvére Dávid, Komárom vára és Székesfejérvár fölmentői, aztán Garai Miklós és ennek testvére Rohoncz vára legyőzői nagy figyeléssel adóztak Péter úr szerény históriájának, miként helyezték a Vág völgyét biztonságba, majd hajókon leereszkedve a Dunán, hogyan ostromolták ki Győrt szárazon és vízen a lázadó Hédervári püspöktől. Az urak a beszámoló végét örömteli kurjantásokkal nyugtatták:

 Vivát Stibor! Vivát Garai! Vivát Thomka!

 A Zsigmond zászlaja alatt egyesült seregek körülzárták és így másnapra megadásra kényszerítették Kanizsait az esztergomi várban. Most már szinte diadalmenetben tért vissza Visegrádra a sereg, hogy ismét Zsigmond fejére helyezze a szent koronát.

 Zsigmond király nem késett híveit illő módon megjutalmazni.

 Thomkaházi Thomka Péter „homo regius” címet és rangot kapott, ami azt jelentette, hogy a király nevében és helyette dönthetett egyes peres ügyekben, válságos helyzetekben. Péter fia, György pedig „homo palatinus”, azaz „nádori ember” kitüntető feladatot kapott.

 1394. november 11. (4. die oct. omnium sanctorum)

László a túróci Szüz Mária-monostor prépostja és a konvent tanúsítják, hogy Ilsua-i Leuzstazius nádornak 1394 otóber 18-án kelt parancsára Jardan-i Thomka fia: György nádori ember István frater konventi kiküldött jelenlétében ellentmondás nélkül beiktatta (Nazpal-i) György mestert említett (Chepanov-i) birtokrészébe”

 (A Justh család levéltára DL 63090)

 Péter dédunokái már Mátyás király vitéz katonáiként tűntek ki. Mátyás király, főként uralkodása kezdetén, több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, és több-kevesebb sikerrel függőségben tartotta az ország déli határain elterülő tartományokat. 1463-ban a törökök kísérletet tettek Bosznia meghódítására.. Mátyás a Szerémségbe betört sereget megverte, de ezalatt a törökök teljesen megszállták Boszniát. A tartomány legfontosabb vára Jajca volt, amelyet Mátyásnak hosszú idő alatt sikerült bevenni. Thomkaházi János és Márton minden bizonnyal e háborúkban szerzett érdemeikért kaptak "Nova donatio"-t Hunyadi Mátyás királytól 1467-ben. Testvérüket, Istvánt ezidőtájt (1469) megbecsült alispánként említik a korabeli dokumentumok.

 II. Ulászló Cseh királyt a Lengyelországban is uralkodó litván származású Jagelló-dinasztia tagját, Zsigmond király és Cillei Borbála dédunokáját, 1490-ben, Mátyás király halála után magyar királynak is megválasztották.

 Thomkaházi János - kit a Jagello királyt is kitüntetett - „homo regius"-ként (1492, 1493 és 1495) szolgálta hazáját.

 „1492. szeptember 10. (II. p. nat. Virg.) Buda.

 Bathor-i István országbíró, erdélyi vajda és székely ispán a túróci egyház konventjéhez. Vegles-i Jwsth Andráa (egr.) nevében panaszt tettek, amely szerint 1489-ben Bertalan-nap elötti vasárnapon (aug. 23) Czecze-i Lörinc és édestestvére (fr. Carnalis) néhai Czecze-i Kis (parvus) Máté volt liptói ispán elküldték familiáriusukat: Zemerchen-i Simon nemest, aki Hathna-i Rafael özvegyének: Erzsébetnek és néhány társuknak (hominibus suis complicibus) kíséretében a panaszos Túróc megyei Nezpal-i birtokára ment, Jwsth házának és kúriájának ajtajait és falát betörve, ott talált napszámosait (mercenarios) megverték és házát a kocsin odavitt szalmával (stramina) fel akarták gyújtani; azonkívül egy éve Sywech-i Komorowzky János nemes felesége – szentmiklósi (de Sancto Nicolao) néhai Pangracz István leánya – Zsófia Theplyczky János nevü Nezpal-i jobbágyával elszántatta az ö kb. 20 hold szántóját, a maga részére elfoglalta és azóta is elfoglalva tartja; továbbá szent Iván-nap (jún 24) körül Zsófia asszony Thawbay Mihály nevü Nezpal-i és Nwgya Márton Blathnycza-i jobbágya fegyveresen rárontott az ö Nezpal-i nemesi kúriájára és Jakab nevü gondnokát (provisorem) megölték volna, ha el nem menekül; majd pedig a Nezpal-i plébános házára törtek és ott találván a panaszos Cheh Máté nevü napszámosát, azt vétlenül kegyetlenül megverték. Az országbíró kéri a konventet, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike tartson vizsgálatot, majd Lörincet, Erzsébet és Zsófia asszonyokat, valamint Zemerchen-i Simont Mihály nap nyolcadára (okt. 6.) insinuatio-val idézze meg a királyi jelenlét elé; esetleges függö per ne legyen akadály, és az említett jobbágyokat is állítsák elö.

 Kijelölt királyi emberek: Raxa-i András, Zathwrcza-i Wajda György, Thomkahaza-i Thomka Janos, Dwlyczfalwa-i János, Zathwrchya-i Miklós, Naghschswnycha-i Gergely Madach-i István Kysschawnycha-i Miklós, Olazy György, Baka-i Sandrinus és Nedeze-i Péter”

 (A Justh család levéltára DL 63363)

 „1492. szeptember 24. (II. p. Mathei) Buda.

 A garamszentbenedeki konvent jelenti Ulászló királynak, hogy a Báthori István országbíró 1492. szeptember 10-én kelt vizsgálati levele értelmében Thonkahaza-i Thoka(!) János királyi ember és Mihály pap konventi kiküldött által Máté napján Túróc megyében megtartott vizsgálat mindenben igazolta az országbíró oklevelében foglalt panaszokat.”

 (A Justh család levéltára DL 63367)

 A korabeli iratok azt mutatják, hogy thomkaházi Thomka János bírói bölcsességét többször is igénybe vette a király. Ezekben a felelősségteljes küldetésekben Thomka János igaz barátra és tapasztalt tanácsadóra lelt egy nála idősebb királyi emberben a Zólyom vármegyei dobrawyczei Györgyben. Ulászló király őt már korábban megbízta (homo regius-ként) a Túroc megyei Nezpál községben történt zsarolás és rongálások kivizsgálásával. György elmesélte, hogy a Jwsth családnak bizony sok ellensége van. Nem tartoznak a XIII. század óta szorosan összetartó és egymás között házasodó ősi túróci családokhoz, hiszen csak V. László király hű katonájaként kerültek a vármegyébe. Kusani J. Jodok Véglyes vár kapitánya 1451-ben nyert nemességet. Érdemeiért Véglyes várát nyerte adományba, melyről fia András előnevét is írta; később azonban megszerezvén a turóczmegyei Neczpál helységet, már a neczpáli Jwsth nevet használta.

1441 márcz. 8-án Jodocus de Bossaw (a szintén külföldi származásu Schellendorfi Haskóval) Zólyom kapitánya; ugyanazon évi okt. 9-én Czernini Henning-gel együttesen mint Jodocus de Bussau, a véglesi vár kapitánya.1453-ban László király Szeben városához a fidelis noster egregius «Josth de Kazo» véglesi kapitány érdekében a szászok cenzusa tárgyában levelet ir. 1454-ben «fidelis noster egregius Jodocus de Cwssow» véglesi kapitány. 1457-ben V. László hivei sorában (csak Jodok-néven) véglesi kapitány; 1460-ban IV. Frigyes császár nagy privilegiális levelében «fidelis noster Jodocus de Wyglesch»-nek adja 6000 forintban Wyglesch várát, melyet Erzsébet királyné adott nevezettnek zálogba. Egyetlen fiát ismerjük, ki már 1455-ben a «Véglesi»-nevet használta; ez a még létező neczpáli Justh-család őse.

 Dobrawyczey Dubraviczky György királyi ember bíráskodását „Juszt család levéltára 1274-1525” kordokumentum gyüjteményből (DL 63347 és DL 63350) ismerjük:

„1491. november 9. (IV. p. Emerici) Buda

 Ulászló király megparancsolja a sági egyház konventjének, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike vizsgálja ki Kassaw-i néhai Jodok fiának: Andrásnak (egr.) és feleségének: Borbálának alábbi panaszait: 1489-ben Bertalan-nap elötti vasárnap (aug 23.) néhai Czecze-i Máté (egr) akkori liptói ispán nemes familiárisai – Falkoswch-i Antal és János, Zekellew-i Benedek, Sazkowecz-i Benedek, Zemerczen-i Simon, Dworecz-i Konchek Lörinc, Naghezen-i István fia: Simon, Chepchen-i Wladár Balázs, Lawnyczky Márton és ennek testvére (fr.): Antal és mások – valamint Hathnay Rafael özvegye: Erzsébet és néhai Hathnay Zsigmond leánya: Margit (puella) fegyveresen rárontottak az ö Túróc megyei Nezpal-i nemesi kúriájára, szétszedték kerítését, betörték kapuit, és felgyújtották volna azt, ha Borbála asszony néhai Nezpal-i Balázsnak az ö gondnoksága alá hewlyezett leányát: Zsófiát nem adta volna ki nekik. Második panasza az volt, hogy ez évben a Zólyom megyei Wegles-i várhoz tartozó erdejében Breznycze-i Pél nemes fát vágott, és elvitette; majd az erdöbe zsindelyért küldött jobbágyait szekerekkel és az azokat húzó állatokkal együtt Dobronya várába hurcolta, és csak eskü alatt adott biztosíték ellenében bocsátotta el öket; azonkívül tiltott erdejében vadászott és tiltott vizeiben halászott. Harmafdik panasza szerint három évvel ezelött az akkor még életben volt Czecze-i Kis =parvus) Máté familiárisaival Blathnycza várába vitzette az ö Túróc megyei Sabokrek-i birtokán levö malom malomköveit, miután betörték az ajtokat. A vizsgálatról a királyi személyes jelenlétnek tegyenek jelentést. – Kijelölt királyi emberek: Benícz-i Tamás, Falkwsfalwa-i György fia: Tamás, Kyszyessczen-i Mátyás, Dwlycz-i János, Mykefalwa-i László fia: János Dobrawícze-i György, Lythowycze-i Domokos fia: László.”

 A vizsgálatot a királyi emberek és az egyházi konventek küldöttei lefolytatták és a bűnösöket elfogva a király elé vitték:

 „1491. december 3. (3. die V. p. Andree).

 A turóci Szüz Mária –monostor konventje jelenti Ulászló királynak, hogy az 1491 november 9-én kelt vizsgálati, idézö és insinuatio-s királyi parancsára a Dobrawícze-i György és Ffolkosfalwa-i Tamás királyi emberek, valamint Cristinus pap konventi kiküldött által András nap elötti vasárnapon (nov 27.) Zólyom, majd András-napot követö csütörtökön (dec. 1.) Túróc megyékben megtartott vizsgálat mindenben igazolta a mandátumban foglalt panaszokat; azonkívül Dobrawícze-i György Breznycze-i Pált Zólyom mezövárosban (in opido veteris Zolii), Folkosfalwa-i Tamás Kotomhaza-i Korom Bálintot Blathnycza-i birtokán, Ffolkosfalwa-i Antalt és Jánost Ffolkosfalwa, Vdwarcz-i Lörincet pedig Vdwarcz birtokon levö részeiken insinuatio-val György nap nyolcadára (1492. máj. 1) megidézték Vegles-i Jwsth András és felesége: Borbála ellenében a királyi személyes jelenlét elé.”

 A két királyi ember közös tapasztalatai valamint a két családnak Hunyadi János és Mátyás király mellett szerzett hasonló érdemei és közel egy időben kapott birtokadományai révén a thomkaházi Thomka és a Dobravitzai Dubraviczky család között barátság szövődött, melyet gyermekeik is megőriztek. Dubraviczky Miklós, zólyomi alispán János testvérének fia, Márk együtt szolgált Thomkaházi Mártonnal II. Lajos király mellett az 1520-as évek derekán.

 Dubraviczky Márk a fiatal Lajos királynak csakhamar kedves embere lett. Már 1520-ban kiadja a király újból átírva Mátyás királynak 1404-ben kelt s Dubraviczára vonatkozó adománylevelét Dubraviczky Miklós fiai János és László, továbbá Hotutinai János fiai Márk és Mihály továbbá Dubraviczky György fia Márton kérésére és részére. Ez adománylevélbe, mint látjuk, Jánosnak csak két fia, Márk és Mihály van befoglalva s így bizonyos, hogy testvérük János már akkor nem volt életben s fiú útódai sem maradtak.

1522-ben a király kegye újból Dubraviczky Márk felé fordul, a ki már ekkor belső embere, kamarása (cubicularis) volt, s 1524-ben az újabb beiktatási parancs kiadásakor már a király főlovászmestere (agazonum magister) felesége pedig a királyné udvarhölgye (ex gynaceo dominae reginae) volt. A főlovászmesterség ekkor II-ik Lajos udvarában kiválóan bizalmi állás volt; a király ugyanis kedvet kapott az ekkortájban hazánkban is divatba jött lófuttatásokhoz s saját istállójában is nagyobb számú futólovat – 1525 telén mintegy 20 darabot – tartott s az ezek fölötti főfelügyelet is a főlovászmester kötelessége volt. Dubraviczky Márk, hogy a király bizalmának jobban megfelelhessen, saját unokatestvérét, Dubraviczky Lászlót állította mint allovászmestert, agazonum vicemagistert a királyi istállók élére.

Thomkaházi Márton öt gyermekével új fejezet kezdődött a család életében. Miklós és György leszármazottainak neve, a község nevének változásával, Tomcsányira alakul. László feleségül vette Raksay Zsófiát és ennek folyományaként „statutum”-ot, majd „donatio”-t kapott „Raxa”-ra. Ettől kezdve a thomkaházi mellett a raksai előnevet is használta. 1528. évben Thomka László Folkusfalván és Bisztricskán új birtokadományt kapván, Tomkaházából vagyis Tomcsányból elköltözött és megalapítója lett a mai Thomka családnak. Az ehhez az ághoz tartozó leszármazók később kizárólag a Thomka névvel éltek, thomkaházi és folkusfalvi praedicatummal, míg a család ősi fészkében maradottak a Tomcsányi nevet használták.