MOTTÓ:

Az atyák dicsérete a történelemben.

Hadd dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket nemzedékeik sorában.

Sok dicsőséget juttatott nekik az Úr fensége által régtől fogva.

Voltak, akik hatalommal uralkodtak, akik híresek voltak vitézségük miatt.

Voltak, akik okossággal ékeskedtek, mások hírnevet szereztek a prófétai tisztnek jövendöléssel, voltak, akik parancsoltak az akkori népnek, és szentséges igéket mondtak a nemzeteknek bölcsességük révén.

Voltak, akik dallamokat gondoltak ki művészetükkel, és írásba foglalták költeményeiket, férfiak, akik bővelkedtek vagyonban, s olyanok, akik szép életre törekedtek, és békében laktak házukban.

Becsben is álltak mindannyian népük nemzedékei előtt, és dicséretet arattak napjaikban.

Voltak közöttük, akik nevet hagytak hátra, amelyről dicsérettel beszélnek, és voltak, kiknek nem maradt emlékük: kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha nem is születtek volna, éppígy gyermekeik is utánuk.

De azoknak a jámbor férfiaknak, akiknek jósága nem ért véget, a javaik megmaradnak ivadékuknál, és szent örökségük unokáiknál, a szövetségek részese marad utódjuk, és miattuk gyermekeik is mindörökre.
     Törzsük és hírnevük el nem enyészik, testüket békében eltemették, de nevük él nemzedékről nemzedékre.

Népek emlegetik bölcsességüket, és dicséretüket hirdeti a közösség.

                             /Ószövetségi Szentírás Sirák fia könyve 44. fejezet 1-15./

                  Előszó:

„Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ.”

 /Gróf czegei Wass Albert/

 

Amikor hozzákezdtem e könyv írásához csupán az a cél vezetett, hogy átadjam szüleimtől, nagyszüleimtől kapott ismereteimet édes- és házassággal hozzánk kapcsolódó gyermekeinknek, unokáinknak.

Az anyaggyűjtések, adatellenőrzések, történelmi kutakodások során egyre inkább éreztem, nem elég bemutatni a történelmi családokat, személyeket. Életük megértéséhez szükség van az igazi írói vénával lefestett helyzetekre, azaz a történelmi környezet valamint a családi kapcsolatok és helyszínek bemutatásán túl a személyes érzelmek és kötődések átélésére.

Genealogiai érdeklődésem felkeltését, számtalan dokumentum és forrás összegyűjtését, jegyzetek készítését, családfák levezetését és így e könyv ihletését elsősorban néhai Édesapámnak, Dr. Tomka Miklósnak köszönöm. A másik legfontosabb forrás Tomka Emilné, szamosújvárnémeti Dániel Margit nagyanyám, gyöngybetűkkel írott könyve, mellyel édesapámnak igyekezett bemutatni személyes ismereteit és emlékeit dédapjáról Kiss Ernő aradi vértanúról, az eleméri kastélyról és általában a XIX. századról. Az e könyvből vett idézeteket más betűformával különböztetem meg.

Igen hasznos források voltak még családi levéltárunkból a Dániel, Dubraviczky és Ferenczy család egyes esetekben több száz éves okiratai, Ferenczy Ida nagyszámú levele, a genealogiai alap könyvek: Nagy I.; Kempelen B.; Benkó Imre, Gudenus J. Szluha M. Tolnayné Kiss M. művei.

A korhű képek, helyzetek, beszédstílus megjelenítéséhez segítségül hívtam Gulácsi Irént, Rákosi Viktort, vitéz Somogyvári Gyulát, Tormay Cécile-t. E négy nagy magyar írótól ellesett szituációk, nyelvezetek reményeim szerint közelebb hozzák, átélhetővé teszik nemes őseink tetteit.

A szerteágazó családi kapcsolatok könnyebb áttekinthetőségéhez a Függelékben található családfák és diagramok nyújtanak segítséget.

Eleink életének egyszerű elmesélésen túl igen fontosnak tartottam világlátásuk, megítéléseik előtérbe állítását. Talán ma már – más korban, más államrendben – új módon fogalmazzuk értékrendünket, de alapvető keresztény nemzeti értékeink változatlanok.

Őseink természetesnek tartották, hogy a nemest, a tanult vagyonos embert társadalmi állása arra kötelezi, hogy élen járjon a hit, család, tisztesség, haza, király értékeinek védelmében és példát mutasson a többi embernek. A „nemesség kötelez” kifejezés bármely korban a lovagi erények egyfajta tömör foglalatának is tekinthető, melynek lényege az Isten, a család, a becsület, és a haza példamutató szolgálata.

Követhető és követendő példát kaptunk az erkölcsi alapokon nyugvó családi, társadalmi, politikai kötődésre és az ebből fakadó kötelesség- és szerepvállalásra.